Az immobilitás komplex ápolási feladatot jelentő állapot, mely körültekintő és pontos ellátást kíván meg, melyben elengedhetetlen az egészségügyi ellátó személyzet számos tagjának együttműködése, a szövődmények megelőzése, vagy időbeli észlelése.

Az immobilitás okai lehetnek gyermekeknél, pl.:

• örökletes betegségek (pl.:osteogenesis imperfecta)
• baleset következtében kialakuló súlyos állapotok (pl.:gerincsérülés, törések)
• fejlődési rendellenességek (pl.: spina bifida)
• születés alatti ártalmak miatt kialakuló állapotok (pl.:asphyxia)
• műtét utáni állapot
• daganatos megbetegedések

A mozgásképtelenség a betegségtől függően lehet teljes vagy részleges, lehet rövid- vagy hosszú ideig fennálló, de akár a gyermek élete végéig tartó állapot is. Az immobilitás időtartama és a gyermek általános állapota nagyban befolyásolja a szövődmények kialakulását is.

Immobilizált gyermek ápolási feladatai

Amennyiben hirtelen kialakult állapotról van szó (pl.: gerincsérülés), fontos, hogy már az elején magyarázzuk el a gyermeknek (értelmi szintnek megfelelően), miért kell ágyban feküdnie, milyen mozdulatokat nem végezhet. Mutassuk meg a szükséges eszközöket, amelyeket ebben az esetben használnunk kell, hogy ne ijedjenek meg tőle. Minden beavatkozás előtt magyarázzuk el részletesen mit fogunk csinálni, és mondjuk el a gyermeknek mit várunk tőle. Hosszan tartó ápolás során még fontosabb, hogy elnyerjük a gyermek bizalmát és kérjük mindig az együttműködését.

Mozgásszervrendszerrel összefüggő ápolási feladatok

A mozgáshiány következtében az izomtónus csökken, az izmok sorvadnak, majd az ízületek kontratúrája figyelhető meg. Következményei lehetnek pl.: izomathrophya, ízületi kontraktúra.

Ápolási feladat ezek megelőzése, szakszerű fektetések és rendszeres torna szükséges, amely gyógytornász bevonásával történik. Igyekezzünk játékos tornát végezni. Az izomatrophia elkerülését a gyermek passzív mozgatásával végezhetjük. Az ízületi kontraktúrák elkerüléséhez használhatunk speciális síneket, különösen figyeljünk oda a lábfej megtámasztására.

Az eszközök által érintett bőrterület rendszeresen meg kell figyelni, mert nem biztos, hogy az adott területen a gyermek érzi a fájdalmat. A mobilizálást csakis fokozatosan lehet megkezdeni gyógytornász bevonásával, ügyeljünk a balestetek megelőzésére, biztonságos környezet kialakításával.

Légzőrendszerrel összefüggő ápolási feladatok

A köhögési nehezítettség vagy képtelenség miatt a légutakban a váladék felgyülemlik, pneumonia alkaulhat ki. Az immobilitás idejétől függően számtalan légzéssel összefüggő probléma alakulhat ki a gyermeknél. A legfontosabb a szövődmények megelőzése, ezért már az ápolás megkezdésétől rendszeresen és szakszerű megfigyelés szükséges.

Ápolói megfigyelési szempontok:

• légzésszám
• mellkasi kitérés
• köhögés hatékonysága
• oxigén szaturáció
• váladékpangás
• váladék színe, szaga, mennyisége
• pulzusszám
• nehézlégzés tünetei
• e. vérgáz paraméterek

Amennyiben a gyermek állapota megengedi félig ülő helyzetben kell elhelyezni, légzőtornát kell kezdeni (fokozatosan!), melyet lehet játékosan végezni, például szappan buborékfújóval vagy fújjunk lufikat.

Az oxigén terápia sokszor megijeszti a kisebb gyerekeket, ebben az esetben játszunk búvárkodást, vagy holdra szállást.

Abban az esetben, ha észleljük, hogy a váladék felszaporodott a légutakban orvosi utasítás szerint nyákoldókat kell adni, a gyermeket köhögésre kell bíztatni. Amennyiben a gyermek képtelen köhögésre, köpetürítésre, a váladékot le kell szívni és annak távozását elősegítő fizioterápiás módszereket kell alkalmazni (pl. pozicionálás, a hát és a mellkas óvatos kopogtatása, aeroszol terápia).

Keringési rendszerrel összefüggő ápolási feladatok

A vénás visszaáramlás csökkenése miatt az immobilizáltság egyik súlyos szövődménye a trombózis kialakulása. Ennek adása a gyermek állapotától és korától is függ. Ápolói feladat az orvos által előírt LMWH (alacsony molekulatömegű heparin) beadása (mindig ugyanabban az időben). Amennyiben a gyermek állapota megengedi a prevencióban alkalmazható még pozicionálás, kompressziós harisnyák és a végtagok masszázsa is.

Emésztő szervrendszerrel összefüggő ápolási feladatok

A tartós fekvés hatására a gyomorműködés és a bélperisztaltika lassul, romlik a felszívódás, az alapanyagcsere és az étvágy csökken, kialakulhat pl.: székrekedés, alultápláltság, vitaminhiány.

Meg kell határozni a gyermek testmagasságát, testsúlyát, testtömegindexét (percentilis táblázat, body mass index – BMI), melyek a tápláltságra utalnak, ezek az adatok segítséget nyújthatnak a decubitus rizikófelmérésnél, a folyadék, a fehérje- és kalória bevitel meghatározásnál és a továbbiakban hasonlítási alapot nyújtanak a testsúlyváltozás követésénél. A gyermek testsúlyát folyamatosan mérni kell.

Amennyiben lehetséges a gyermeknél az orális bevitelt kell előnyben részesíteni, szükség esetén kerülhet sor mesterséges enterális vagy parenterális táplálásra.

A gyermekek étvágya csökken, ezért dietetikus segítségével próbáljunk az ízlésének megfelelő ételeket biztosítani. A folyadékkal folyamatosan kínáljuk, adhatók előírás szerint gyermekeknek megfelelő Nutri-drinkek vagy pudingok, amennyiben lehetséges a gyermek válassza meg azt az ízt, amit szeret és kíván.

Az immobilis gyermeknél mindig segédkezni kell az étkezésnél, a bevitt folyadék mennyiségét folyadéklapon kell vezetni.

Immobilitás esetén leggyakrabban obstipáció fordul elő, ebben az esetben dietetikus bevonásával fontos a megfelelő rostdús ételek fogyasztása. A haspuffadást, hasi fájdalmakat, bélműködést folyamatosan meg kell figyelni. A székletet általában 3 naponta rendezni kell, melyet orvosi utasításra lehet gyógyszeresen esetleg beöntés adása válhat szükségessé.

Kültakaró károsodásával összefüggő ápolási feladatok

A tartós, hosszan tartó fekvés következtében megemelkedik a szöveti nyomás, mely miatt a szövetek lokális oxigénhiányos állapota alakul ki, ennek hatására az érintett területen a bőr sérülése jön létre.

A legfontosabb önálló ápolói feladat a decubitus megelőzése, ezért törekedni kell a gyermek mihamarabbi mobilizálására.

Óránkénti forgatási rendet kell kialakítani, ezzel csökkentve az egyes területekre ható folyamatos nyomást. A forgatás és pozicionálás mindig függ a gyermek mozgathatóságától. Minden tartósan használt eszköz alatt ellenőrizni kell a bőr állapotát. A prevenciós szakban használhatóak keringést javító kenőcsök, krémek, és különböző antidecubitus eszközök (matrac).

A decubitus elősegítő tényezők elkerülésére oda kell figyelni az ápolás során, így minden esetben feszes lepedő használatos, melyet rendszeresen ellenőrizni kell, morzsákat és nem használat tárgyakat (apró játékokat) az ágyból el kell távolítani. Mindemellett a gyermek bőrét szárazon kell tartani, hiszen a nyirkos bőr felpuhítja a szöveteket, mely a felfekvés egyik legnagyobb elősegítő tényezője.

Az esetlegesen kialakult felfekvés kezelésében a kórház és az osztály saját protokolljának megfelelő kötszerek alkalmazhatók, manapság már számtalan speciális kötszer áll rendelkezésre. Amennyiben nyomási fekély alakult ki, decubitus lapon  részletesen le kell írni annak helyét, nagyságát, stádiumát, kezelését, és rendszeresen ellenőrizni kell a folyamat javulását vagy progresszióját.

Vizeletkiválasztó szervrendszerrel összefüggő ápolási feladatok

A vesék vérátáramlása fokozódik, így nagyobb mennyiségű vizelet választódik ki, a csontokból kiáramló kalcium egy része a szűrletbe kerül, így fokozott a vesekőképződés kockázata. A hólyag csökkent izomtónusa miatt vizeletpangás és – retenció alakul ki, fokozott a húgyuti fertőzések kockázata.

Immobilizált beteg esetén fontos a megfelelő folyadékbevitel, valamint a folyadékegyenleg monitorizálása, az ürített vizelet mérése kisebbeknél a pelenka mérésével történik. Ügyelni kell a felszálló fertőzések kivédésére, az állandó katétereket amint lehet, el kell távolítani. A vizeletürítést meg kell figyelni, nem okoz e a gyermeknek fájdalmat, mindemellett a vizelet színét is ellenőrizni kell, és rendszeres vizelet vizsgálat szükséges (kisebbeknél vizeletes zacskó felhelyezésével).

Ápolási feladatok a gyermek pszichés állapotával kapcsolatban

Az immobilizáció és hospitalizáció miatt a gyermek kiszolgáltatottnak, elszigeteltnek érzi magát, melyből adódóan torzul az önképe, világnézete. A tartós fekvés következtében megváltozik az alvás ébrenlét ciklusa. Kialakulhat: apátia, depressziós tünetek.

A kisebb gyermekek egyszerűen unatkoznak, ezért igyekezzünk játékokat, könyveket vinni nekik, nagyobbaknak kreatív elfoglaltsággal is próbálkozhatunk, amivel elterelhetjük a figyelmüket. Amennyiben lehetséges vonjuk be a gyermeket közös játékba a többi beteggel. És minden esetben kérjük pszichológus segítségét is, és törekedjünk a pszichológiailag megalapozott ápolásra.

Páll Nikoletta

Ujhelyi Enikő: A gyermekintenzív ellátás elmélete és gyakorlata. Budapest, Medicina kiadó, 2014.

Marilyn J Hockenberry; David Wilson; Donna L Wong:  Wong’s essentials of pediatric nursing.   St. Louis,  Mosby, 2013.

MaryAnn Hogan: Child Health Nursing. New Jersey, Prentice Hall, 2012.

Susan L. Ward: Pediatric Nursing Care.  Philadelphia, F. A. Davis Company, 2014.

Kathryn Rudd, Diane M. Kocisko: Pediatric nursing. Philadelphia, F. A. Davis Company, 2014.