A perifériás rövid kanülök alkalmazása, gondozása című, előző tananyagban már összefoglaltuk, hogy a perifériás rövid kanülök általában 48-96 óra közötti időintervallumban alkalmazhatók. Azonban a visszérgyulladás, a perivenosus infiltráció és a fertőzés kockázatainak mérséklése érdekében maximum 72 órán át javasolt a perifériás intravascularis kanült egy oldalon használni, valamint figyelembe kell venni, hogy alkalmazásuk bizonyos gyógyszerek és oldatok esetén nem javasolt.
A tartós kezelést és ápolást igénylő állapotok esetében ma már alkalmazhatók olyan kanülök, amelyek hosszabb ideig, kevesebb kanülálási szövődménnyel biztosítják a szükséges vénás bemenetet.
A midline – középutas katéter hosszabb, mint a perifériás kanül, tulajdonképpen átmenet a perifériás- és a centrális kanül között. A bevezetésnél a punkcióhoz elsőként választandó ér a véna basilica, mivel ennek a vénának az átmérője a legnagyobb a karon, majd ezt követi a véna cephalica, mely átmérője kisebb, valamint felszínesebben is helyezkedik el, de bevezethető a véna mediana cubiti-ba is. Fontos tudni, hogy a trombózis kockázatának csökkentése érdekében a katéter vége nem vezethető tovább az axilláris vonalnál, így a katéter nem éri el a centrális ereket.
A midline katéter hossza felnőtt esetében átlagosan 20-25 cm, így annak vége távol esik a punkció helyétől, és a kanülvég egy nagy átmérőjű vénaszakaszban helyezkedik el, így a beadott hatóanyag felhígulva közvetlenül nem érintkezik a vénafallal, ennek köszönhetően a midline katéter hosszabb távon, akár 30 napig is alkalmazható. A katéter az alkalmazás szüksége szerint lehet egy-két-, vagy három szárú. A kanülálás orvosi feladat. A beavatkozást asepticus technikával kell végezni.
A midline katéter ugyanazon oldatok beadására alkalmas, mint a perifériás rövid kanül. Előnye, hogy nincs szükség a kanül 72 óránkénti cseréjére, valamint csökken a visszérgyulladás kockázata a perifériás katéter alkalmazásához képest, mert a véna átmérője nagyobb a midline katéter végénél, mint a perifériás rövid kanül esetén, amikor a kanül végének átmérője közel azonos a véna átmérőjével, így gyorsabb az oldat hígulása is midline katéterek esetén. A cetrális vénás katéterekhez képest előnye, hogy alkalmazásánál a katéter vége nem éri el a centrális vénát és a szívet, így nem áll fent a szívritmuszavar veszélye.
A midline katéter anélkül behelyezhető, hogy mellkas-Röntgennel ellenőrizni kellene a helyzetét, de a pontos atraumatikus bevezetés céljából javasolt ultrahangvezérelten végezni a bevezetést, vagy ultrahang vizsgálattal kontrollálni, annak pozícióját.
A midline katéterek használata esetén fontos, hogy a katétert, illetve a szúrás helyét ne érje közvetlenül víz, ezért is és a szúrás helyének és környezetének láthatósága miatt kiemelt jelentőségű a transzparens kötszer alkalmazása, amelynek cseréje hétnaponta kell, hogy megtörténjen, vagy szükség esetén.
Minden gyógyszerelés, infúzió után az intézményi- és gyártói ajánlás alapján hozzáadott Na-Heparinnal –általában 10 ml fiziológiás sóoldatban 100 NE Heparin oldattal át kell öblíteni, valamint, ha a kanül nincs használva, naponta kétszer, 8-12 óránként kell Heparinos öblítést alkalmazni.
Azt a kart, amelyben a kanül van, óvni kell a sérülésektől és vérnyomásmérést, vérvételeket sem lehet ott elvégezni.
Amennyiben a kanül kimozdult az érpályából, vagy azt tapasztalja, hogy fájdalmas, duzzadt a bőrfelszín és az infúzió sem folyik, zárja el a szereléket és a kanült. Ha a midline katéter részben, vagy teljesen kimozdul az érpályából, kötést kell ráhelyezni a szúrás helyére, de semmiképp sem megpróbálni visszahelyezni azt. A katéter kilépési helyén folyamatosan figyelni kell a bőr állapotát, hogy a gyulladás jelei észrevehetők-e (duzzanat, irritáció, bőrpír, láz).
Dr. Pápai Tibor