A betegellátásban idejekorán és pontosan alkalmazott korrekt folyadékterápiának, gyógyszeradagolásnak kiemelkedő jelentősége van. Ezekben az esetekben gyógyszerkészítmények, folyadék- és indokolt esetben vér- vérkészítmények parenterálisan történő bejutatásának különböző módját választhatjuk. A vénabiztosítás az ellátásban résztvevő szakemberek kompetenciái alapján leggyakrabban perifériás-, középutas és ritkábban centrálisvéna kanülálásával történik, azonban fontos megjegyezni, hogy a vénabiztosítást mindig csak indokolt esetben alkalmazzunk!

Fontos a megfelelő bejutatási módot és eszközt megválasztani, ami elsősorban orvosi feladat, de a mai kompetenciák alapján az ápoló is végezhet perifériás vénakanülálást és kezdhet infúziós terápiát krisztalloid infúziós készítmény adagolásával. Az ápolónak fontos ismernie az egyes intravascularis kanülök típusait, jellemzőit, azok bevezetésével kapcsolatos feladatait és az egyes eszközökön adagolható gyógyszerek és oldatok adagolási specialitásait, valamint a kanülök gondozásának és eltávolításának feladatait.

A perifériás rövid kanül kevesebb, mint 7,5 cm hosszúságú. Eltérő típusú rövid perifériás kanülöket különböztetünk meg alakjuk és méretük szerint. A kanülökben annak hosszát meghaladó fémtű található a punkcióhoz, melynek végén vérgyűjtő kamra van a tű helyzetének nyomon követéséhez.  Ezt nevezzük tű a kanülben technikának. A punkciót követően a tűt kihúzzuk a kanülből, így csak a flexibilis kanül marad a vénában.

A perifériás rövid kanülök behelyezésénél elsőként preferálandók a kéz vénái – a nem domináns kézen -, majd az alkar, könyökhajlat vénái, legvégül pedig a könyökhajlat feletti terület, a felkar.   A könyökhajlatba helyezett kanülök esetén számolni kell azzal, hogy a betegnek kényelmetlen lehet, valamint fönnáll a kanül megtörésének valószínűsége, így az infúzió áramlása is blokkolódhat.

A kar és a láb perifériás vénáiba vezethető kanül rövid távú használatra alkalmas. A kanül 48-96 óra közötti időintervallumban alkalmazható. Azonban a visszérgyulladás, a perivenosus infiltráció és a fertőzés kockázatainak mérséklése érdekében maximum 72 órán át javasolt a perifériás intravascularis kanült egy oldalon használni, valamint figyelembe kell venni, hogy alkalmazásuk isosmotikus és közel isosmotikus, pH 5-9 közötti oldatok esetén indokolt, ha az intravénásan alkalmazott terápia várhatóan nem haladja meg a 6 napot.

A perifériás kanülök méret szerinti színkódolása minden típus esetén egységes.

Minél kisebb átmérőjű kanült választ az infúziós terápiához, annál jobb lesz a véráramlás a kanül végénél, így jobb lesz az oldat eloszlása, valamint kevésbé irritálja a vénafalat. A kisebb átmérőjű vénákba nem adhatók vénafalat károsító készítmények (pl. kemoterápiás szerek), vagy hyperosmoticus oldatok. Nagy viszkozitású oldatok, vagy készítmények esetén (pl. vörösvértest koncentrátum) vastagabb átmérőjű kanült kell választani.

A perifériás vénabiztosítás a kritikus állapotú, rossz perifériás keringésű betegek esetében igen nehéz, még a megfelelő rutinnal rendelkezők esetében is időigényes és a többszöri próbálkozás ellenére is sikertelen lehet.  A kis átmérőjű kanülök nem alkalmasak hatékony folyadék-resuscitatióhoz, a bólusba történő gyógyszer bejuttatás lassú, a punkcióval egybekötött vérvételnél hemolizálhat a vér, így ismételni kell a vizsgálatot, ami az idejekorán elkezdett terápiát, és az ellátás elhúzódását eredményezheti.

A perifériás rövid kanülök alkalmazásának indikációi:

• intravénás gyógyszer adagolás
• intravénás folyadékpótlás
• vér-vérkészítmények adása
• hypovolaemiás állapot

A perifériás rövid kanülök alkalmazása kerülendő azon a helyen, ahol:

• gyulladásban lévő, vagy sérült a bőrfelszín
• égett a bőrfelszín
• oedemás a végtag
• diagnosztizált vénás trombózis, obstrukció az adott érszakaszon
• nyirokkeringés zavara az adott végtagon

A perifériás rövid kanülök alkalmazásának lehetséges szövődményei:

• kanüláláskor véletlen artéria punkció
• extravazáció, paravazáció alakul ki, ha a kanül vége nem a vénában helyezkedik el, vagy a vénafal áteresztő
• vénaperforáció, vérzés, haematoma
• phlebitis, thrombophlebitis a perifériás rövidkanülök esetén a leggyakoribb
• thrombusképződés
• légembólia
• fertőzés

Szövődményként, kezelendők a tűszúrásos balesetek, ami a beavatkozást végzőnél, és a helytelen veszélyes hulladék kezelés és tárolás miatti sérülést szenvedett személyzetnél nosocomialis infekciót eredményezhet. A tűszúrásos balesetek jelentősen csökkenthetők a munka-, baleset-, és környezetvédelmi szabályok betartásával, de ma már elsősorban a biztonsági technológiával ellátott tűk alkalmazásával érhetünk el jelentős csökkenést.

A biztonsági (Safety) technológiának aktív és passzív típusa használható. Az aktív biztonsági rendszer használatánál az ápoló manuálisan aktiválja a biztonsági mechanizmust (pl. használat után a tű elfedéséhez meg kell nyomni egy gombot, vagy a tű kónusza felől rá kell húzni egy műanyag védő hüvelyt). A passzív biztonsági rendszer alkalmazása során az ápolótól függetlenül automatikusan aktiválódik a biztonsági mechanizmus. Az egyik esetben a tű visszahúzáskor automatikusan biztonsági hengerbe húzódik vissza. A másik passzív biztonsági rendszer lényege, hogy a tűt a kihúzás során automatikusan egy biztonsági fém/műanyag kapocs fedi el.

Intravénás kanülök gondozásának ápolói feladatai

A kanülök kötéscseréjét az alkalmazott kötszer függvényében kell elvégezni, ami azt jelenti, hogy a géz alapú kötszereket maximum 24 óránként kell cserélni, illetve szennyeződés, átnedvesedés esetén. Transzparens kötszereket perifériás kanülök esetén általában 72 óráig lehet alkalmazni, vagyis a kanül cseréjével együtt azok eltávolítása is meg kell, hogy történjen. Célszerű átlátszó kötszereket alkalmazni, így látható a szúrás helye és környezete.

Minden gyógyszerelés, infúzió után fiziológiás sóoldattal (intézményi- és gyártói ajánlás alapján hozzáadott Na-Heparinnal) át kell öblíteni, valamint, ha a kanül nincs használva, naponta kétszer, 8-12 óránként kell heparinos öblítést alkalmazni. A perifériás rövid kanülök esetében bealvadásukat megelőzendő a gyógyszereléseket, infúziós terápiát, transzfúziós terápiát követően a kanül átöblítése szükséges fiziológiás sóoldattal (helyi protokolltól függően heparinizált sóoldat). Amire minden típusú kanülnél ügyelni kell, hogy az átmosó folyadék mennyisége több legyen, mint a kanül űrtartalma.

Dr. Pápai Tibor