Az előző tananyagban az elsődleges állapotfelmérés algoritmusáról, és annak alkalmazásának fontosabb szabályairól írtam, amelyet az életjelenségek vizsgálatának tárgyalása során leírtam, hogy amennyiben a beteg/sérült reagál vagy eszméletlen és légzése megtartott, kielégítő, kezdjük meg a kiterjesztett vizsgálatot az A-B-C-D-E algoritmus szabályai szerint!

    Meglévő életjelenségek esetén mind a helyszíni, mind pedig a kórházi ellátók egyik első és legfontosabb feladata az „A”-airway- légutak átjárhatóságának, fenntarthatóságának a vizsgálata, majd szükség esetén ennek felszabadítása, amennyiben nincs ennek más módosító tényezője (pl. nyaki gerinc sérülés vagy annak gyanúja- Ac-B-C-D-E, nagyfokú vérzés- C-Ac-B-C-D-E). A légutak átjárhatósága és annak fenntarthatósága kiemelt jelentőségű a megfelelő gázcsere biztosításához a szervezet számára. Amennyiben ez az átjárhatóság részlegesen vagy teljesen gátolt lesz, a szervezet oxigén ellátottsága csökken, esetleg teljesen megszűnhet, és emelkedhet a szén-dioxid szint. Ez a folyamat globálisan okozhat tüneteket, végül légzés és keringésleálláshoz vezethet, ezért amikor csak lehetséges, magas koncentrációjú oxigén adása javasolt addig is, amíg a légutak szabaddá tétele folyik, tehát a légúti probléma gyors felismerése, majd a légutak mielőbbi felszabadítása és a megkezdett oxigénterápia vagy lélegeztetés életmentő, csak így előzhető meg az agy és más életfontosságú szervek hypoxiás károsodása!

Légúti elzáródás patofiziológiai folyamata:

     A kritikus állapotú, sürgősségi ellátást igénylő betegeknél gyakran légúti elzáródás is észlelhető, ami gyakran az eszméletvesztés következtében alakul ki A légúti elzáródás lehet részleges vagy teljes és a légutak bármely szintjén bekövetkezhet. Eszméletlen betegnél az obstrukció leggyakrabban a lágyszájpad és a gégefedő (epiglottis) szintjében alakul ki. Emellett idegentest, vagy sérülés kapcsán a garatban felgyülemlő vér, nyál és gyomortartalom regurgitációja is elzárhatja a légutakat. Égés, gyulladásos folyamat, anaphylaxia esetén kialakuló oedema a gégebemenet szintjében okozhat elzáródását. Gégegörcs (larygospasmus) alakulhat ki felső légúti – mechanikus ingerlés, vagy valamilyen idegentest, gáz, gőz irritáló hatása következtében. Ritkábban, de előfordulhat, hogy légúti elzáródás a gége alatti szakaszon következik be, ilyenkor nagy mennyiségű légúti váladék, nyálkahártya-oedema, bronchospasmus, tüdőoedema, vagy gyomortartalom aspirációja állhat a háttérben.

A légúti elzáródás leggyakoribb okai lehetnek:

• Eszméletvesztés: GCS < 8
• Idegentest, légúti tumorok
• Trauma: mechanikus, termikus
• Infekciók: epiglottitis, laryngitis subglottica
• Súlyos akut asthma, angiooedema (Quincke oedema), laryngospasmus/glottisgörcs
• Fej-nyak régió műtétei kapcsán kialakuló szövődmények: vérzés, recurrens laesio

Légúti elzáródás, probléma tünetei lehetnek:

A légút felmérésének egyszerűsített algoritmusa:

Amint az elsődleges állapotfelmérés ABCDE algoritmus során a légúti elzáródást felismerjük, igyekezzünk azonnal a légutak átjárhatóságát biztosítani.

    A légutak teljes vagy részleges elzáródása esetén a légutak felszabadítása céljából azonnali beavatkozás szükséges.

Lágyrész okozta elzáródás esetén:

• az áll előemelése és a fej hátrahajtása alkalmazható
• amennyiben nyaki gerinc sérülés gyanúja áll fenn, akkor a fej hátrahajtása nélkül az áll kiemelését és Manuális In Line Stabilizációt (MILS) alkalmazunk, amennyiben eszközös rögzítésre is lehetőségünk van, Stiff Neck alkalmazása is javallott

• Oropharyngeális tubus (OP) – Mayo-pipa
• Nasopharyngeális tubus (NP) – Wendl tubus

(Az egyszerű eszközös légútbiztosításról részletesen a következő tananyagban írunk!)

Folyadék okozta elzáródás esetén:

• Merev, nagy keresztmetszetű leszívó toldattal szájüregen keresztül történő leszívás.
• Amennyiben ez nem elegendő, akkor a beteg teljes testét oldalra kell fordítani és folytatni a folyadék leszívását.
• Nyaki gerinc sérülés gyanúja esetén az egész művelet alatt MILS-t (manuális in-line stabilizáció) alkalmazunk.

Szilárd idegentest okozta elzáródás esetén:

• Köhögtetés
• Háti ütések
• Heimlich féle műfogás (erősen obes vagy előrehaladott terhes esetén mellkasi lökések)
• Manuális eltávolítás, akár eszközzel is Magill fogó lehetséges

Az eszköz nélküli légútbiztosítás módszerei:

1. Head tilt – a fej hátra hajtása, egyszerű és hatásos módszer, elsősorban a légzés hármas érzékeléssel való vizsgálata során javasolt, annak céljára, hogy a beteg/sérült újraélesztendő-e. Nyaki gerinc sérülés vagy annak gyanúja esetén nem javasolt alkalmazni. Bizonyos betegségek (nyaki arthrosis, M. Bechterew) esetében nem lehetséges kivitelezni

2. Jaw-Thrust manőver (Esmarch féle műfogás) alkalmazásakor a beteg nyaka végig egy helyben van tartva, a szabad légutakat az állkapocs kiemelésével érjük el, így nyaki sérülés esetén, nyaki betegségekben is alkalmazható. A kivitelezéshez az ellátó a beteg feje fölött helyezkedik el, a kezeit a beteg mindkét oldalán az arcára helyezi a füle környékére és a 3. ujját az állkapocsszögletre teszi. Mindkét hüvelykpárna a járomcsontra támaszkodik közel az orrnyereghez. A fej fixálása közben a 3. ujj segítségével az állkapcsot emeli ki, az alsó fogsor a felső elé kell, hogy kerüljön. Az 1. ujjal a szájat enyhén ki kell nyitni, így felszabadítva a légutakat, a nyaki gerinc védelme mellet. Hányás esetén nem javasolt alkalmazni, mert ez a manőver nem véd az aspiráció ellen, ha váladék fenyegeti a légutakat, a beteget oldalra kell fordítani MILS alkalmazása közben.

3. A head tilt- chin-lift manőver esetén az egyik kéz a homlokon, a másik kéz az állcsúcs alatt helyezkedik el. Az állcsúcs alá helyezett ujjainkkal húzzuk előre és felfelé a mandibulát.

Valamennyi módszer alkalmazása során figyeljünk arra, hogy soha ne nyomjuk össze az áll alatti légyrészeket és ne nyúljunk ujjal a beteg/sérült szájába az esetleges harapás miatt!

Csecsemők esetén a fej teljes hátrahajtását kerüljük, csak neutrális helyzetbe pozicionáljuk a csecsemő fejét!

4. Stabil oldalfektetés / mentési helyzet (Recovery position) egy biztonságos és egyszerű légútbiztosítási módszer. Alkalmazásakor a nyelv oldalra kerül és a szájban, garatban lévő váladék távozik, véd az aspiráció ellen. A technika alkalmazása előtt meg kell győződni róla, hogy a kizáró okok közül valamelyik fennáll-e. Ezt a lehetséges baleset mechanizmusa és az eszméletlenség oka adja meg. A stabil oldalfektetés kontraindikált a következő esetekben:

• gerinctörés ténye vagy gyanúja esetén
• súlyos mellkasi sérülés esetén
• medencetörés és gyanúja esetén
• nyílt hasi sérülés esetén
• felkarcsonttörés esetén
• combcsonttörés és gyanúja esetén

Kivitelezésére az ERC (European Resuscitation Council) által ajánlott módszert alkalmazzuk az alábbiak szerint:

Térdeljen az eszméletlen beteg mellé, a beteg lábai legyenek kinyújtva. Az önhöz közelebb eső kart tenyérrel felfelé a törzs mellé helyezze úgy, hogy a felkar a törzzsel, az alkar a felkarral derékszöget alkosson. A másik kart tegye kifelé fordított tenyérrel a beteg ellen oldali arcához és tartsa ott. Másik kezével fogja meg a beteg kifelé eső lábát a térde felett és húzza fel, de a beteg sarka maradjon a földön. Ezután húzza maga felé a beteg combját, amíg az oldalára nem fordul. A beteg átfordítása után a fejet enyhén hajtsa hátra és igazítsa az átfordult kart az állszöglethez. Az átfordított lábat hajlítsa be derékszögbe a térdnél és a csípőnél is, ekkor a fektetés stabillá válik. Pozicionálás után ellenőrizze ismét a beteg légzését. A beteget minden esetben próbálja betakarni, így védve a kihűlés ellen.

Ha kontraindikáció ellenére kell elvégezni a műveletet, akkor a következő módosításokat alkalmazza.

• Alsó végtag törése esetén az ép oldal kerül felülre.
• Mellkas sérülés esetén az ép oldal kerül felülre.
• Kulcscsont törés vagy felső végtag törése esetén az ép oldal kerül alulra.

Amennyiben a gerincsérülés veszélye fenn áll, a HAINES (High Arm in Endangered Spine) technikát alkalmazza. A sérült önhöz közelebb eső karját kinyújtott helyzetben a beteg feje mellé helyezze, oldalra fordítása közben fejét a kinyújtott felkarra fektesse.

Az „A“ vizsgálat abban az esetben tekinthető tisztázottnak, ha a beteg zörej nélkül és normál hanggal képes kommunikálni, eszméletlenség esetén a légzés kielégítő.

Amennyiben van ideálisabb lehetőségünk és kompetenciánk, mint az eszköz nélküli légútbiztosítás, akkor azokat javasolt alkalmazni!

Az eszközös légútbiztosításról a következő tananyagban olvashat! 

 Dr. Pápai Tibor Ph.D