A fixateur externe külső rögzítő eszköz, a testen kívül létrehozott a csontrendszert rögzítő stabil váz. Elemei a töréstől proximalisan és distalisan behelyezett nyársak (stiftek) és az ezeket összekötő rudazat. Az egyes elemeket úgynevezett satuk tartják össze. A módszert elsősorban nagy lágyrész károsodással járó törések kezelésére, alkalmazzák. Előnye a minimális invazivitás, gyors kivitelezhetőség, alacsony infekció veszély.
Napjainkban a súlyos sérült ellátási stratégiák és eszközök fejlődései miatt az alkalmazás háttérbe szorult, de a súlyos sérültek fokozott infekciója miatt a primer alkalmazás indokolt lehet, így a fixateur externe alkalmazásának leggyakoribb indikációi lehetnek:
- kritikus állapotú súlyos sérültek primer ellátása vagy a stabilizációt követően
- több végtag vagy többszörös végtagsérülés egyidejű ellátása
- instabil medence sérülés ellátása
- nyílt végtagtörés (IIIA és IIIB) ellátása
- zárt törések ellátása (GIII és IV)
- szeptikus esetek
A fixateur externe hátránya elsősorban a mobilizálási nehézség, a funkcionális károsodás ugyan kisebb, mint a lemezes rögzítés esetében, de itt sem hagyható figyelmen kívül az izom-, ín- letapadások, és ízületi kontrakúrák.
Az eszköz a sérült csontot nem belülről, hanem kívülről, a bőrön ejtett kis lyukakon bevezetett nyárs és rúd rendszer segítségével rögzíti. Ezek a súlyos, darabos, nagy lágyrész károsodással társuló törések, vagy olyan ízület közeli törések, amik egyéb módszerrel főleg gyermekek esetében a növekedési zóna károsítása nélkül nem rögzíthetők. Leggyakrabban a combcsont, vagy lábszárcsontok, alkar súlyos töréseinél használják ezt az eljárást.
A beavatkozást műtői környezetben leggyakrabban altatásban végzik.
Az ellátásnál, amennyiben szükséges elsőként a debridement és az ideiglenes fedés alkalmazása a javasolt, melynek előnye, hogy a keringésből az elhalt szövetek kirekesztődjenek, és a szervezet védekező elemei (sejtes és humorális) ne jussanak el erre a területre. Az elhalt, necrotizált szövetek a baktériumok számára kiváló táptalajként szolgálnak, ezért kiemelt jelentőségű az elhalt szövetek kimetszése. A necrectomia után a sebet nyitva kezelik, az anaerob baktériumok miatt, ebben az esetben a bőrhiány impregnált antibiotikumos kötéssel fedhető. Az ellátást követően szükséges lehet a további necrectomia elvégzése és az esetleges mielőbbi hiányok pótlása a septicus szövődmények megelőzése céljából. Ennek időzítését természetesen a beteg egyéb sérülései és állapota is befolyásolja. Mivel a fixateur externe a törött csontot a bőrön kívül rögzíti, ezért a csontból kiálló nyársak (stiftek) napi szinten fertőtlenítő kezelést igényelnek mindaddig, amíg eltávolításra nem kerülnek. A nyársak és bementi nyílásainak fertőtlenítő kezelése ápolói feladat, azonban a beteg otthonába bocsátását követően a beteg vagy hozzátartozója erre megtanítható. A fertőzés megelőzésének fontos része a tetanus és antibiotikum profilaxis. A tartós kezelés alatt a stifteknél váladékozás, gyulladás indulhat meg, ezért fokozottan ügyelni kell a stiftek környékének gondozására.
A betegnek komoly problémát jelenthet a műtétet követően az a látvány, hogy vasak állnak ki a végtagjából, ezért nem meri megmozdítani, fél a fájdalomtól, az esetleges szövődményektől és komoly komfort és testkép zavart is jelenthet számára, ezért az orvos és ápoló feladata a beteg teljes körű tájékoztatása a végtag mozgatásával, terhelésével, megfelelő ruházat viselésével és a várható kezelésekkel kapcsolatban.
A végtag terhelése fokozatosan, először segédeszközzel terhelés nélkül, majd részterheléssel lehetséges, majd végül, akár segédeszköz nélkül, teljes terheléssel járhat a beteg. Rendszeres kontroll vizsgálattal és Röntgen készítésével követeik a gyógyulási folyamatot.
A törés gyógyulás alapján, ha a callus képződés megfelelő, a fixateur külső rúdját rövid narcosisban eltávolítják. Eltávolítás után a nyársak sebei gyorsan begyógyulnak.
A fixateur kezelés nem minden esetben végleges kezelési mód, gyakran szükség lehet más kezelési módra történő áttérésre, illetve a kezelés más konzervatív töréskezelési móddal is kombinálható.
LEGFONTOSABB MEGFIGYELÉSI ÉS ÁPOLÁSI FELADATOK
- a végtag megfigyelése:
- bőrszín
- hőmérséklet
- duzzanat
- keringés
- érzés
- mozgás
- fájdalom felmérése, követése
- gyulladás jelei (calor, rubor, tumor, dolor, functio laesa)
- a fixateur externe pozíciója, stabilitása
- a beteg paramétereinek követése (pulzus, vérnyomás, légzés, testhőmérséklet, vércukor)
- a beteg és hozzátartozók pszichés vezetése
- terápiás betegoktatás
- sebápolási és kötözési feladatok szakszerű elvégzése
- szükségletek kielégítése
- a beteg mobilizálásának elősegítése, segédeszközök alkalmazásának megtanítása
- biztonságos környezet kialakítása
- az orvos által elrendelt gyógyszeres terápiák elvégzése (thrombozis és antibiotikum profilaxis)
- az ápolási folyamat dokumentálása
Dr. Pápai Tibor