A fixateur externe külső rögzítő eszköz, a testen kívül létrehozott a csontrendszert rögzítő stabil váz. Elemei a töréstől proximalisan és distalisan behelyezett nyársak 1.png(stiftek) és az ezeket összekötő rudazat. Az egyes elemeket úgynevezett satuk tartják össze. A módszert elsősorban nagy lágyrész károsodással járó törések kezelésére, alkalmazzák. Előnye a minimális invazivitás, gyors kivitelezhetőség, alacsony infekció veszély.

 

Napjainkban a súlyos sérült ellátási stratégiák és eszközök fejlődései miatt az alkalmazás háttérbe szorult, de a súlyos sérültek fokozott infekciója miatt a primer alkalmazás indokolt lehet, így a fixateur externe alkalmazásának leggyakoribb indikációi lehetnek:

  • kritikus állapotú súlyos sérültek primer ellátása vagy a stabilizációt követően
  • több végtag vagy többszörös végtagsérülés egyidejű ellátása
  • instabil medence sérülés ellátása
  • nyílt végtagtörés (IIIA és IIIB) ellátása
  • zárt törések ellátása (GIII és IV)
  • szeptikus esetek

A fixateur externe hátránya elsősorban a mobilizálási nehézség, a funkcionális károsodás ugyan kisebb, mint a lemezes rögzítés esetében, de itt sem hagyható figyelmen kívül az izom-, ín- letapadások, és ízületi kontrakúrák.

Az eszköz a sérült csontot nem belülről, hanem kívülről, a bőrön ejtett kis lyukakon bevezetett nyárs és rúd rendszer segítségével rögzíti. Ezek a súlyos, darabos, nagy lágyrész károsodással társuló törések, vagy olyan ízület közeli törések, amik egyéb módszerrel főleg gyermekek esetében a növekedési zóna károsítása nélkül nem rögzíthetők. Leggyakrabban a combcsont, vagy lábszárcsontok, alkar súlyos töréseinél használják ezt az eljárást.

A beavatkozást műtői környezetben leggyakrabban altatásban végzik.

 

Az ellátásnál, amennyiben szükséges elsőként a debridement és az ideiglenes fedés alkalmazása a javasolt, melynek előnye, hogy a keringésből az elhalt szövetek kirekesztődjenek, és a szervezet védekező elemei (sejtes és humorális) ne jussanak el erre a területre. Az elhalt, necrotizált szövetek a baktériumok számára kiváló táptalajként szolgálnak, ezért kiemelt jelentőségű az elhalt szövetek kimetszése. A necrectomia után a sebet nyitva kezelik, az anaerob baktériumok miatt, ebben az esetben a bőrhiány impregnált antibiotikumos kötéssel fedhető. Az ellátást követően szükséges lehet a további necrectomia elvégzése és az esetleges mielőbbi hiányok pótlása a septicus szövődmények megelőzése céljából. Ennek időzítését természetesen a beteg egyéb sérülései és állapota is befolyásolja. Mivel a fixateur externe a törött csontot a bőrön kívül rögzíti, ezért a csontból kiálló nyársak (stiftek) napi szinten fertőtlenítő kezelést igényelnek mindaddig, amíg eltávolításra nem kerülnek. A nyársak és bementi nyílásainak fertőtlenítő kezelése ápolói feladat, azonban a beteg otthonába bocsátását követően a beteg vagy hozzátartozója erre megtanítható. A fertőzés megelőzésének fontos része a tetanus és antibiotikum profilaxis. A tartós kezelés alatt a stifteknél váladékozás, gyulladás indulhat meg, ezért fokozottan ügyelni kell a stiftek környékének gondozására.

 

A betegnek komoly problémát jelenthet a műtétet követően az a látvány, hogy vasak állnak ki a végtagjából, ezért nem meri megmozdítani, fél a fájdalomtól, az esetleges szövődményektől és komoly komfort és testkép zavart is jelenthet számára, ezért az orvos és ápoló feladata a beteg teljes körű tájékoztatása a végtag mozgatásával, terhelésével, megfelelő ruházat viselésével és a várható kezelésekkel kapcsolatban.

4A végtag terhelése fokozatosan, először segédeszközzel terhelés nélkül, majd részterheléssel lehetséges, majd végül, akár segédeszköz nélkül, teljes terheléssel járhat a beteg. Rendszeres kontroll vizsgálattal és Röntgen készítésével követeik a gyógyulási folyamatot.

 

A törés gyógyulás alapján, ha a callus képződés megfelelő, a5 fixateur külső rúdját rövid narcosisban eltávolítják. Eltávolítás után a nyársak sebei gyorsan begyógyulnak.

 

 

 

 

 

A fixateur kezelés nem minden esetben végleges kezelési mód, gyakran szükség lehet más kezelési módra történő áttérésre, illetve a kezelés más konzervatív töréskezelési móddal is kombinálható.

6

LEGFONTOSABB MEGFIGYELÉSI ÉS ÁPOLÁSI FELADATOK

 

  • a végtag megfigyelése:
  • bőrszín
  • hőmérséklet
  • duzzanat
  • keringés
  • érzés
  • mozgás
  • fájdalom felmérése, követése
  • gyulladás jelei (calor, rubor, tumor, dolor, functio laesa)
  • a fixateur externe pozíciója, stabilitása
  • a beteg paramétereinek követése (pulzus, vérnyomás, légzés, testhőmérséklet, vércukor)
  • a beteg és hozzátartozók pszichés vezetése
  • terápiás betegoktatás
  • sebápolási és kötözési feladatok szakszerű elvégzése
  • szükségletek kielégítése
  • a beteg mobilizálásának elősegítése, segédeszközök alkalmazásának megtanítása
  • biztonságos környezet kialakítása
  • az orvos által elrendelt gyógyszeres terápiák elvégzése (thrombozis és antibiotikum profilaxis)
  • az ápolási folyamat dokumentálása

 

Dr. Pápai Tibor

 

 

Facebook Comments Box

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük