Lényege: folyadék vagy egyéb oldat bejuttatása a végbél és a vastagbél alsó szakaszába.

Indikációi:

• obstipatio;
• beszáradt széklet (skyballum);
• bélműködés szabályozása;
• diagnosztikus vizsgálatra történő előkészítés (pl. vastagbéltükrözés, végbéltükrözésnél szükség lehet rá);
• műtéti előkészítés;
• székletminta nyerése;

Kontraindikációi:

• hasmenés;
• ritmuszavar vagy a közelmúltban lezajlott szívinfarktus;
• nem diagnosztizált eredetű hasi fájdalom esetén (perforációt okozhat);
• közelmúltban lezajlott végbél, bél, prosztata műtét;
• rectum vérzése vagy prolapsusa esetén (a vérzéscsillapító beöntés viszont indikált lehet);
• kockázatos továbbá: hasi sérv esetén, hasi műtétek utáni 12 héten belül;
• obstrukciós ileus vagy annak gyanúja;
• súlyos pangásos szívelégtelenség esetén;

A beöntés típusai

• céljuk szerint:
• tisztító beöntés
• terápiás beöntés (gyógyszeres beöntés);
• diagnosztikus beöntés (kontrasztanyagos beöntés);
• egyéb beöntések;

• a bejuttatott folyadék mennyisége szerint:
• nagy volumenű beöntés (a bejuttatott folyadék 500- 1000 ml);
• kis volumenű beöntés (a bejuttatott folyadék 50-200 ml);

• a bejuttatott folyadék ozmolaritása alapján:
• csapvízes beöntés (hypotonias oldattal történő beöntés);
• isotoniás oldattal történő beöntés;
• hypertoniás oldat (Fleet enema, foszfát- és nátriumcitrát tartalmú beöntés)

• a beöntéssel érintett bélszakasz alapján:
• magas beöntés esetén az egész vastagbél kitisztítása;
• alacsony beöntés során a végbél és a szigmabél kiürítése a cél;

1. TISZTÍTÓ BEÖNTÉS

Célja a vastagbélben lévő széklet eltávolítása.

Formái:

1. Szappanos beöntés

• gyenge szappan(hab)os oldat ingerli a bélnyálkahártyát, fokozza a perisztaltikát és segíti a bél kiürülését;
• speciális szappan (Castile szappan) használható, mert a nyers szappanok vagy a detergensek túlzottan irritálhatják a bélnyálkahártyát;
• fokozott bélirritáló hatása miatt ez a beöntés ritka;

• Izotóniás oldattal történő beöntés
• a legbiztonságosabb az izotóniás sóoldat, mert azonos az ozmotikus nyomása, mint a bél interstíciális terének a nyomása;
• nincs felesleges folyadék felszívódásának veszélye;

• Hipertóniás oldattal történő beöntés
• sós oldat adása, mert ozmotikus nyomása nagyobb, mint a bél interstíciális terének nyomása
• hatása: a szövetekből víz áramlik a bélbe, ezáltal ott növekszik a folyadékmennyiség, a megnövekedett folyadék mennyisége fokozottan ingerli a bél nyálkahártyáját, melynek következtében a széklet meglágyul és könnyebb lesz a kiürülés;

• Hypotóniás oldattal történő beöntés
• csapvizes beöntés;
• kevesebb sót tartalmaz, mint a testben lévő folyadéktér, vagyis a bejuttatott folyadék ozmotikus nyomása kisebb, mint a bél interstíciális térségében lévő folyadéké;
• 3-4 egymást követő beöntésnél nem kaphat többet a beteg, mert az oldat akár a bélrendszerből is felszívódhat és megterhelheti a keringést;

• Olajos beöntés
• glicerines beöntés, glicerin és víz (1:2), valamint a glicerin és ricinusolaj (1:1) keveréke, mely puhítja a székletet, ezáltal könnyebbé válik a kiürülés;
• jó, ha a beteg tovább bent tartja a beöntőfolyadékot;

1. GYÓGYSZERES BEÖNTÉS
2. célja a lokális (helyi) terápiás hatás elérése;
3. leggyakrabban steroid-oldatos beöntés (bélgyulladás csökkentésére colitis ulcerosa esetén), antibiotikum oldatos beöntés (helyi bakteriális fertőzés esetén), hypertoniás oldatos beöntés kerül alkalmazásra;
4. alkalmazható a kamillás beöntés is helyi gyulladásoknál – napjainkban kissé háttérbe szorult;
5. a készítményt az előírásnak megfelelő ideig a végbélben kell tartani (általában 30-60 perc);
6. alkalmazható még érzéstelenítő oldat, féreghajtó készítmény, nyugtató hatású, stb. készítmények;

1. KONTRASZTANYAGOS BEÖNTÉS (BÁRIUMOS BEÖNTÉS)
2. a vastagbél kontrasztanyagos röntgen vizsgálata (irrigiscopia) előtt alkalmazzák;
3. bárium-szulfát az egyetlen olyan báriumvegyület, amely nem mérgező;
4. a báriumos beöntést tisztító beöntés előzi meg;

1. EGYÉB SPECIÁLIS BEÖNTÉSEK
2. Karminatív beöntés
3. szélhajtó beöntés;
4. megszünteti a bélgázok okozta feszülést, segíti a szelek távozását;
5. MGV oldattal történik: 30ml Magnézium + 60ml Glicerin + 90ml víz;

• Harris- féle beöntés
• kis mennyiségű (200 ml) folyadék juttatása a végbélbe, és a beöntőtartály le – föl emelésével biztosítjuk a folyadék áramlását;
• a perisztaltika javításával segíti a bélgázok távozását;
• a beöntőoldat hőmérséklete felnőtteknél 40,5-43 ^oC, gyermekeknél kb. 38 ^oC;

• Hideg oldattal történő beöntés
• célja a lázcsillapítás (láz, hőguta), gyulladáscsökkentés (pl. colitis ulcerosa, vérhas, hasmenés és aranyér esetén);
• 10-20 ^oC -os (vagy 27-32 ^oC os) vízzel történik;

A BEÖNTÉSSEL KAPCSOLATOS ÁPOLÓI TEENDŐK

A művelet történhet kórteremben – a beteg ágyában, és külön erre a célja kialakított helyiségben. A helyiség hőmérsékletét ellenőrizni kell és a beteg intimitását mindig biztosítani kell!

1. A beteg előkészítése

pszichésen

• bemutatkozásunkat követően beteg azonosítás, kompetencián belüli felvilágosítás (a beavatkozás menete, kellemetlen érzésre való felkészítés, diagnosztikus vizsgálat előtt szükséges étrendváltoztatás, folyadékbevitel, egyéb szükséges tudnivalókról, pl. meddig kell a folyadékot benntartani, stb.);
• a beteg együttműködésének megnyerése;
• szorongás és szégyenérzet oldása;

• az alsó testtájék szabaddá tétele, ruházat eltávolítása vagy ebben segédkezés;
• a beteg pozícionálása: oldalt fekvő testhelyzet alul lévő láb nyújtva felül lévő láb térdben és csípőben behajlítva (pozícionálható e beteg Sims-helyzetben vagy háton fekvő testhelyeztben is, utóbbi alkalmával a beteg alá ágytálat is kell helyezni);
• a végbélnyílás környékének letörlése törlőkendővel vagy lemosása a beavatkozás előtt;

• Eszközök előkészítése
• napjainkban az egyszerhasználatos, műanyag zsákos beöntőszerelékek használata javasolt;

egyszerhasználatos szett esetén

video: https://youtu.be/u8IK1whLun0[p1] 

képek forrása: https://gyogyaszatishop.hu, https://webshop.aranyer.info/

hagyományos kivitelezés során

A BEÖNTÉS KIVITELEZÉSE

1. higiénés kézfertőtlenítés;
2. eszközök előkészítése, a beöntőkészülék összeszerelése
3. beteg azonosítás, beteg előkészítése pszichésen, a beteg tájékoztatása (hangsúlyozni kell a szájon át történő légzés fontosságát);
4. a beteg szomatikus előkészítése: vizeletürítési szükséglet kielégítése, ruházat eltávolítása;
5. ágyvédelem felhelyezése;
6. a beteg pozícionálása (Sims-helyzet vagy oldalt fekvő testhelyzet vagy hanyatt fekvő testhelyzet);
7. higiénés kézfertőtlenítés, egyéni védőeszközök felvétele (gumikesztyűt, EH fóliakötény);
8. a beöntőkészülék légtelenítése majd a csőrendszer elzárása leszorítóval vagy a csappal;
9. a beöntő tartály/zsák állványra helyezése;
10. a beöntőcső végének síkosítása (spatula és vazelin segítségével vagy síkosító zselével); (EH beöntő szerelékek esetén a beöntő cső síkosított állapotban van előre elkészítve);
11. a felső farpofa megemelése a nagy alakú papírvatta segítségével;
12. a végbélnyílás környékének letörlése törlő kendővel vagy mosdatókesztyűvel;
13. a végbélnyílás megtekintése, és ha szükséges ujjal történő megtapintása (elváltozás esetén – orvosnak jelezni kell);
14. a beöntőcső végének végbélnyíláshoz történő helyezése, majd a végbél záróizmon keresztül óvatos mozdulattal fel kell vezetni (kb. 7,5-10 cm-rel felnőtteknél, 5 cm-rel 6 évnél idősebb gyerekeknél, és 2,5 cm-rel csecsemőknél);
15. a víz áramoltatása a kocher vagy a zárócsap megnyitásával;
16. beöntőtartály megemelése vállmagasságig (magas beöntésnél kb. 45 cm-re alacsony beöntésnél kb. 30 cm-rel, míg csecsemők esetében kb. 8 cm-rel a beteg csípője fölé);
17. ha a beteg görcsölésre panaszkodik, a folyadék beadásának sebességét le kell lassítani, és a beteget szájon át történő mély légvételre kell ösztönözni;
18. ha a folyadék áramlása megszűnik, akkor óvatos forgó mozdulatokkal korrigálni kell a beöntőfolyadék bejuttatását;
19. beöntés beadását követően a cső elzárása (kocherrel vagy a csappal), a beöntőcső óvatos eltávolítása úgy, hogy a végbélhez nagyalakú papírvattát helyezünk (a hirtelen eltávolítás a záróizomgyengeséggel küzdő betegek esetében a folyadék azonnali kiürítését okozhatja, mely a beavatkozást hatástalanná teheti);
20. a beteg a beöntőfolyadékot tartsa vissza, majd az ágytálra/szoba WC-re kell segíteni esetleg a beteget a mosdóba kell kísérni;
21. a kiürített beöntőfolyadék és a széklet megfigyelése, szükség esetén a vizsgálati minta levétele a beteg higiénés szükségletének kielégítése;
22. amennyiben szükséges a beteg lemosása;
23. a használt eszközök rendbetétele, szelektív hulladékgyűjtés;
24. higiénés kézfertőtlenítés;
25. a tevékenység dokumentálása;

video: https://youtu.be/uRmLT6KXMas

A beöntés során betartandó szabályok

• az izolálásról gondoskodni kell a beteg intimitása miatt;
• aranyeres, repedezett vagy gyulladt végbél esetén vékonyabb beöntőcsövet használjunk, tegyünk több síkosítót és végezzük kíméletesen;
• lassan áramoltassuk a folyadékot;
• ne juttassunk levegőt a végbélbe;
• ha a beteg feszítő érzést érez a beöntőfolyadék bejuttatása közben, lassú, mély légvételekre kell ösztönözni;
• ha a beöntőcső akadályba ütközik, a felvezetését ne erőltessük;
• a beöntőfolyadékot a beteg addig tartsa bent, amíg bírja, vagy a kiürítésére utasítást nem kap az ápolótól;
• a kiürített folyadékot, produktumot – amennyiben a beteg a WC-be ürítette – addig ne húzza le, míg az ápoló meg nem tekinti annak minőségét és mennyiségét;
• higiénés szükséglet kielégítése történjen a beöntés után;
• a tevékenységet és az eredményét mindig dokumentálni kell (lázlapon, ápolási lapon);
• kóros elváltozás esetén (pl. véres beöntőfolyadék, vagy ha beöntőfolyadék nem jön vissza mert felszívódik) az orvosnak azonnal jelenteni kell;

A beöntés kockázatai, lehetséges szövődményei:

• hozzászokás, folyadék-túlterhelés, bél-irritáció, a belek és a végbél-záróizom izomtónusának csökkenése (gyakori beöntés okozhatja);
• a nervus vagus stimulálása, ami ritmuszavart válthat ki (bradycardia);
• sérülés, vérzés, perforáció;
• allergiás reakció (pl. latex beöntőcső miatt);
• fájdalom, görcs, vastagbél-irritáció a hirtelen bejuttatott folyadék miatt;
• felboríthatja az elektrolit-háztartást (pl. foszfátos beöntés);
• károsítja a vastagbelet (pl. csapvíz – klór, kórokozók, stb.);
• bélfóra kiirtása (pl. szappanos beöntés – antibakteriális hatóanyagok esetén);
• hozzászokás;
• elektrolitzavar;

A beöntés dokumentálása:

• ápolási lapon, ahol rögzíteni kell: a bejuttatott folyadék összetétele, mennyiségét, a visszaürített folyadék mennyiségi és minőségi jellemzőit és a beteg vitális paramétereit, beöntéssel összefüggő panaszait;
• lázlapon a széklet rovatban BE vagy C (clisma) jelzéssel és a székletürítések számával megegyező függőleges vonallal (ha a beöntés eredménytelen, akkor BE: Ø);

Felhasznált irodalom:

Bokor Nándor (szerk.): Általános ápolástan és gondozástan. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest (2014.)

Dr. Oláh András (szerk.): Az ápolástudomány tankönyve. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest (2012.)

Dr. Oláh András (szerk.): Diagnosztika-terápia (továbbképzési füzetek 113.), Egészségügyi Szakképző  és Továbbképző  Intézet, Budapest (2009.)