A pszichiátriai beteg ápolása egy igen összetett, speciális elemekkel és szabályokkal kiegészített ápolási folyamat, amelynek ismerete nem csak a pszchiátriai területen dolgozó ápolók számára szükséges. Az egészségügyi ellátás valamennyi területén találkozhatunk olyan pácienssel vagy esettel, amikor az ápoló személyzet korai felismerése egy pszichiátriai kórkép kialakulása esetén kiemelt jelentőségű. A felismerésen túl a szakszerű ápolási folyamatnak is része a beteg pszichés támogatása.

     A mentális betegségek gyakoriak, a magyar lakosság 38%-át érinti valamilyen mentális betegség. A pszichiátriai betegségek hátterében több tényező együttes hatása áll. A külső és belső tényezők közül kiemelendő az örökletes, az alkati és a pszichoszociális komponens. Nehéz egy csokorba foglalni a leggyakoribb pszichiátriai kórképeket, de a több éves tapasztalat alapján az alábbi betegségekkel találkozhatunk a leggyakrabban

SZKIZOFRÉNIA

A szkizofrénia viszonylag fiatal korban jelentkezik, az esetek nagy részében pszichózis miatt kerül a beteg felvételre. Annak megállapítása, hogy mikor kezdődött a betegség nem könnyű, mivel a betegek legtöbbjének nincs betegségbelátása, disszimulálnak, ezért sokszor az egészségügyi ellátás éveket késhet. A betegség fiatal felnőttkorban kezdődik. A gyermekkorban vagy a serdülőkor elején kialakuló betegség ritka. Az esetek kis százalékában van teljes gyógyulás, a betegek nagy részénél a negatív tünetek idővel súlyosbodnak és a hanyatlás minden téren kifejezetté válik.

Kialakulásában genetikai tényezők, központi idegrendszer fejlődési zavarai, dopaminrendszer túlműködése szerepel.

A skizofrénia kialakulhat hirtelen, pár nap vagy hét alatt, vagy lassan és alattomosan, évek során. Habár a betegek állapotának súlyossága és tüneteinek típusai eltérőek, a tünetek általában elég jelentősek ahhoz, hogy a beteg munkavégzési képességét, személyes kapcsolatait és az önmagával való törődést megzavarják. A mentális képességek romlása a legfőbb ok a skizofrén betegek megrokkanásában.

A tüneteket kiválthatják vagy súlyosbíthatják környezeti stresszhatások, például megterhelő életesemények. A kábítószer-fogyasztás, ami jelen helyzetben kiemelkedő, szintén kiválthatja vagy súlyosbíthatja a tüneteket.

/A táblázatok teljes láthatósága a cikk alján található oldalcsúsztatóval érhető el !/

Negatív tünetek

Pozitív tünetek

Kezelés, ápolás

A kezelés pontos betartása rendkívül fontos a skizofréniás betegek esetében. Gyógyszeres kezelés nélkül a betegek 70-80%-ában a tünetek ismétlődése tapasztalható. A folyamatosan szedett gyógyszerek csökkentik a visszaesési esélyt, és a legtöbb betegnél jelentős mértékben enyhítik a tüneteket.

A betegek legtöbbjénél a compliance nem megfelelő, a gyógyszeres terápia bizonyított előnyei ellenére a felírt gyógyszereket a skizofrén betegek fele nem szedi be. Néhányan nincsenek tudatában a betegségüknek, ezért nem hajlandók bevenni a gyógyszereket. Más esetekben a kellemetlen mellékhatások vezetnek ahhoz, hogy a beteg abbahagyja a gyógyszer szedését.

A kezelés fő célja a pszichotikus tünetek súlyosságának enyhítése, a tünetek ismétlődésének és az ezek által kiváltott működési zavaroknak a megelőzése, a lehető legjobb működési szint elérése. A kezelés három fő területe a gyógyszeres terápia, a rehabilitáció, és közösségi, támogatott tevékenységek, illetve a pszichoterápia.

A gyógyszerek (elsősorban antipszichotikumik) segítségével enyhíthetők, illetve megszüntethetők egyes tünetek, például a téveszmék, hallucinációk és gondolkodászavarok. A tünetek megszűnése után is folytatott kezelés jelentősen csökkenti a későbbi epizódok visszatérésének esélyét. Kiemelkedő szerepe van az ún “tartós injekcióknak”, amit a beteg az esetek többségében havonta egyszer kap, így szervezetébe juttatjuk a megfelelő gyógyszert. Sajnos a páciensek többsége sokszor visszautasítja, ezzel növelve az újabb pszichózis kialakulását.

Az antipszichotikus szerek mellékhatásai jelentősek, szedációt, izommerevséget, remegést, súlygyarapodást, motoros nyugtalanságot okozhatnak.

A kezelés része a beteg és családja edukálása, mely csoportos formában működik.

Rehabilitáció fontos eleme a Közösségi pszichiátriai ellátásba történő integrálás.

Ápolás fókuszában a gyógyszer szervezetbe juttatása áll. Fontos a higiénés szükségletek kielégítése, a szomatikus leromlás megelőzése, a testsúly kontroll. Időnként agresszív magatartást is tanúsíthat a beteg, ebben az esetben a megfelelő kommunikációs technika és a korlátozó intézkedés helyes kivitelezése vezet eredményhez.

Affektív betegségek

Mániás és depressziós kórképek tartoznak ide, melyek fő jellegzetessége a hangulati élet zavara.

Felosztásuk:

• lefolyás szerint (egyszeri, ismételt, bipoláris)
• súlyosság szerint
• időtartam szerint
• lefolyás szerint (tünetmentesség, tünetek egy része fennmarad, váltakoznak a tünetek)

A depresszió szövődménye lehet a gyógyszer és/vagy alkoholabúzus. Depresszióban nagy a veszélye az öngyilkossági szándéknak!

Kezelés, ápolás

Depresszióban az öngyilkossági szándék miatt szoros obszerváció szükséges. Nagy hangsúlyt kell fektetni az alapvető szükségletek kielégítésére, mivel a beteg sokszor csak az ágyban fekszik és csak külön felszólításra hajt végre feladatokat, tevékenységeket. Fontos az elfogadó, türelmes, de ingergazdag környezet megteremtése. Gyógyszeres terápiában az egyik legfontosabb az antidepresszívumok adása, de fontos megjegyezni, hogy a legtöbb készítmény 2-3 hét után fejti ki hatását. A gyógyszeres kezelés mellett elengedhetetlen a pszichoterápia.

A mániás betegnél a legnagyobb nehézséget a betegségbelátás hiánya és a kritikátlan viselkedés okoz. Nagyon lényeges, hogy a gyógyszert a beteg szervezetébe juttassuk. A beteg környezetét megterheli a mániás viselkedés, gyakran alakul ki konfliktus a betegtársakkal. Az ápoló személyzet részéről nagy kihívás a beteg környezetének rendben tartása, a higiénés normák betartatása, illetve a konfliktusok elkerülése. Gyógyszeres terápiában a lítium készítmények, antipszichotikumok, antiepileptikumok és a benzodiazepinek szerepelnek.

Öngyilkos magatartás

Az öngyilkosság (suicidium) az a szándékos cselekmény, amelynek célja és végeredménye a cselekvő saját életének kioltása. Az öngyilkos nem meghalni akar, hanem az adott módon már nem akar élni.

Az öngyilkosság nem betegség, hanem cselekmény, amihez mentális zavarok, régebb óta fennálló kezeletlen problémák, külső körülmények, vagy frissen bekövetkezett, az egyén korábbi életét (értékrendjét) súlyosan megrendítő események, krízisek járulnak hozzá.

Az öngyilkosok több mint kétharmada depressziós. Sok elkövetőre jellemző lehet más deviancia, például alkoholizmus, drogfüggőség.

Az öngyilkosságok túlnyomórészt lelki válságból, krízisből adódnak, ritkábban bizonyos közösségekben, szektákban, kultúrákban rituális okból is elkövethetik. Nem tartozik szorosan az öngyilkossághoz a társadalmi, kulturális, vagy egyéb kényszer hatására elkövetett önpusztítás.

Öngyilkossághoz 3 kritérium tartozik:

1. meghalás tudatos szándéka
2. egy módszer képzete, ami alkalmas az élet kioltására
3. e módszer magvalósítása

Öngyilkossági kísérlet esetén:

1. meghalás szándéka nem elég erős
2. módszer nem volt hatékony, hibás volt a cselekedet, külső segítség érkezett

Az öngyilkossági kísérletek jelentős része ún. segélykiáltás (cry for help), azaz jelzés a környezet felé, valamely formában közli szándékát.

A betegellátásban ezért kiemelkedően fontos az öngyilkosság kockázatának felmérése, ezáltal a cselekmény megelőzése.

Földi Nóra

Felhasznált irodalom:

Irinyi Tamás: Pszichiátriai szakápolástan, Medicina Könyvkiadó Rt
Tringer László: Sürgősségi ellátás a pszichiátriában, Medicina Könyvkiadó Rt
Tringer László: A gyógyító beszélgetés, Medicina Könyvkiadó Rt
Bitter István: Pszichiátria, Spinger Hungarica Kiadó Kft
Patricia A. Potter, Anne Griffin Perry: Az ápolás elméleti és gyakorlati alapjai, Medicina Könyvkiadó Rt