Az angiográfia az erek vizsgálatára alkalmazott eljárás, melynek során az érpályába vagy valamely szerv érrendszerének belső terébe (lumenébe) kanülön, vagy érkatéteren keresztül kontrasztanyagot juttatnak, majd röntgensugárral átvilágítják a kérdéses testrészt. A kontrasztanyagon nem tudnak áthatolni a sugarak, így ott fekete marad a kép (árnyékot ad). Az ilyen technikával elkészített felvétel neve az angiogram.

Attól függően, hogy artériát, vénát, vagy nyirokeret vizsgálnak, megkülönböztetünk arterio-, flebo- és limfangiográfiát.

Az eljárással kimutathatók az ereket érintő legáltalánosabb rendellenességek, mint az érszűkület, vagy érelzáródás, az érfalon található tágulatok (aneurizma), illetve a rendellenes érösszeköttetések (arteriovenosus malformatiok), valamint egy-egy terület fokozott erezettsége, amely rosszindulatú daganatra utalhat.

Szívbetegség gyanúja esetén gyakran ezzel az eljárással kutatják a szívet ellátó koszorúerek esetleges rendellenességeit ez a coronarographia.

A neurológiában is általánosan alkalmazott módszer az agyi keringés vizsgálatára. Stroke esetén a vérzés vagy az ischaemia pontos helyének megállapítására kontrasztanyagos CT vagy MRI vizsgálat alkalmazásával történhet.

A pulmonális embólia kimutatása céljából Mellkas CT-angiográphiás vizsgálatot végeznek.

Az alsó végtag ereinek vizsgálatára is használják sántítás, vagy lábgörcsök okának felkutatására, visszértágulat, vénabillentyű-elégtelenség kimutatására, arteriográfia vagy flebográfia néven.

A diagnosztizálás mellett az angiográfia terápiás célra is felhasználható, az ilyen eljárásokat összefoglaló néven intervencionális radiológiai beavatkozásnak nevezik. Ezek alkalmasak többek között az érpályát elzáró anyagok (thrombus, embolus) eltávolítására, az érbelső átmérőjének növelésére a vérátáramlás megkönnyítése érdekében, illetve aneurizmák kezelésére.

A limfangiográfia pedig a nyirokrendszer vizsgálatára szolgáló módszer. A kontrasztanyagot ekkor a környező szövetekbe juttatják be, amely a nyirokereken keresztül eljut a vizsgálni kívánt nyirokcsomókba, így azok mérete, és az esetleges szerkezetbeli eltérések láthatóvá válnak. Az eljárást leginkább daganatos megbetegedések esetén alkalmazzák.

Kontrasztanyagként vízben oldódó, a vizelettel kiürülő jód-tartalmú, a nyirokerek vizsgálatánál jódos-olajos anyagot használnak.

A kontrasztanyag alkalmazható:

• Intravasalisan: artériásan, vénásan fecskendő vagy injektor segítségével – angiográfiák

Az intravasalisan beadott kontrasztanyagok diffúzió útján az érpályából az extracelluláris térbe jutnak. Majd a glomerulus filtráció útján a vese kiválasztja őket, ezek a nephrotrop kontrasztanyagok, így vesekárosító hatásuk lehet!

• Orálisan a beteg megissza (idegentest keresés, perforáció) gyomor RTG vagy hasi CT
• Rectalisan (ileus) – beöntéssel irrigoscopia vagy CT irrogoscopia vizsgálat során

Ezek a kontrasztanyagok az emésztőrendszeren távoznak

A kontrasztanyagot az érpályába kanülön vagy érkatéteren keresztül juttatják be. Ehhez asepticus körülmények szükségesek, a pácienst megfelelőképpen előkészítik. Bizonyos vizsgálatoknál (elsősorban artériás kontrasztanyag bejuttatásnál) pl. coronarográfia, helyi érzéstelenítésben elvégzik a kanül behelyezést, majd a vizsgálatot.

Az intravénás kontrasztanyag hatásai:

• Melegségérzés – a beteg érzi, ahogyan végigáramlik a testében a kontrasztanyag
• Érfájdalom – esetenként a beadás pillanatában (nagy bólus)
• Endothel károsodás – localisan
• Hypervolaemia – folyadékot von el az érfalból a kontrasztanyag
• Kisvérköri nyomásfokozódás
• Vesefunkció zavar – a vesében a kóros fehérjék kicsapódhatnak.
• Vér-agy gát – az agyi kapillárisok fokozott permeabilitása miatt KIR szövődmények

Szövődmények:

1. Allergiás reakciók – ezért fontos az allergiás anamnézis kikérdezése!
2. Vesekárosodás – nephropathia – a jódtartalmú kontrasztanyagok iv. és ia. alkalmazásánál léphet fel. Oka a kontrasztanyag direkt toxikus hatása elhúzódó vazokonstrikciót okoz, mellyel károsítja a vesék perfúzióját, oxigenizáltságát. Rossz vesefunkció esetén már 30 ml kontrasztanyag is káros lehet!

A vesekárosodás kivédése céljából:

• Kontrasztanyag alkalmazás esetén tisztázni kell a vesefunkciót, ezért előtte vesefunkciós laborvizsgálat szükséges (Kreatini, Karbamid, Glomerulus filtráció)
• Sürgős, életveszélyes esetben ettől eltekinthetünk, de a véreredmények nélkül a beteget fokozott kockázatúnak kell tekinteni
• Más modalitási lehetőségének átgondolása (UH, natív CT, MRI)
• A beteg hidráltságának biztosítása folyadékbevitellel, ezért 3-12 órában a vizsgálat után Krisztalloid infúzió bekötése 1-2 ml/tskg/óra
• Amennyiben lehet kerülendő a kontrasztanyagos vizsgálatok ismétlése

A nephropathia veszélye jelentősen nő diabeteses betegek esetében. A Metformin tartalmú gyógyszerek elhagyása a vizsgálat előtt 48 és a vizsgálat után 48 órával szükséges. Ezért fontos a beteg vércukorértékeinek rendszeres mérése és a diéta szigorítása, szükség esetén a beteg inzulinterápiára történő átállítása.

Invazív Radiológiai vizsgálati formák és ápolói feladatai:

1. Coronarographia – lehet diagnosztikus célú és lehet terápiás (tágítás, thrombus eltávolítás, stent beültetés). Lehet tervezett vagy akut (pl. Infarctus esetén)
2. DSA – Digitális Subtrakciós Angiográfia – lehet tervezett vagy akut

A beteg előkészítése:

• anamnézis felvétele, gyógyszeres, allergiás
• orvos által elrendelt laboratóriumi vizsgálathoz vérvétel (vesefunkció, vérkép, vércsoport, véralvadási paraméterek)
• a beteg lehetőleg 6 órával a beavatkozás előtt éhgyomorra maradjon
• ha a beteg anticoagulált, orvosi utasítás alapján át kell állítani alacsony molekulasúlyú heparinra (LMWH)
• beleegyező nyilatkozat aláíratása az orvos által

Beavatkozás előtt:

• vitális paraméterek mérése, EKG készítés, vércukormérés
• perifériás vénakanülálás
• a beavatkozás helyének előkészítése (alkar vagy lágyékhajlat)
• a beteg higiénés mosdatása antibakteriális szappannal
• tiszta ruházat feladása a betegre
• amennyiben az orvos elrendelte a premedicatio beadása

beavatkozást követően:

• a beteg ágyának előkészítése, fogadása a műtőből
• legalább 6-12 óráig szigorú ágynyugalom
• vitális paraméterek mérése, EKG₁₂ készítés
• EKG monitorozás
• vércukormérés, orvosi utasítás szerint, ha kell inzulinterápia
• orvos által elrendelt infúziós és gyógyszeres terápia kivitelezése
• az artéria punkció helyének megfigyelése, kötés átvérzés, kompressziós eszköz megfigyelése
• a kompressziós eszközben lévő nyomás fokozatos csökkentése az orvos utasítása alapján
• orvos által elrendelt kontroll laboratóriumi mintavétel elvégzése
• az ágyban fekvő beteg szükségleteinek kielégítése
• az ápolási folyamat dokumentálása

Videó ajánló: (a videóban illusztrált angiográfiát az a. femoralison keresztül végzik a beavatkozást)

https://www.youtube.com/watch?v=kY5gKdFWT3k

Dr. Pápai Tibor