A kritikus állapotú betegek ellátása során az intermittáló pozitív nyomással végzett gépi lélegeztetés gyakran elkerülhetetlenné válik pl: tartós eszméletlenség, légzési elégtelenség, súlyos bal kamra elégtelenség, stb, esetén.

1

Számos lélegeztetési mód, és különböző, a beteg igényeihez könnyen alkalmazkodó lélegeztetési program elérhető ma már a modern lélegeztető gépeken. Mégsem helyettesíti egyik sem a beteg mellett álló klinikust, aki elvégzi a szükséges beavatkozást, és monitorozza, méri annak hatását.

Non-invazív lélegeztetés: A beteg arcára erősített maszkon keresztüli lélegeztetés. Előnye, hogy a beteget nem kell intubálni. Hátránya, hogy a maszk kényelmetlen, klausztrofóbiát okozhat, és a beteg magas fokú kooperációjára van szükség. Bizonyos esetekben (pl. COPD akut légzési elégtelenségének kezelésében) hasznos lehet, de súlyos légzési elégtelenségben (pl. ARDS) az invazív lélegeztetést nem lehet elkerülni.

2

Invazív lélegeztetés: a tartós lélegeztetéshez szükséges a trachea intubációja, melyet leggyakrabban narkózisban, izomlazítás (relaxálás) után végzünk.  Ezt követően több fajta lélegeztetési mód közül választhatunk, melyek mindegyikének megvannak az előnyei, hátrányai. Ami azonban minden módszerben azonos, hogy a kellő szakmai felkészültség, és körültekintés nélkül végzett lélegeztetéssel árthatunk, sőt, potenciálisan akár életveszélyes helyzetet is teremthetünk.

A leggyakoribb lélegeztetési módok

3

Asszisztált lélegeztetés: A beteg spontán légzésének támogatása, a sp. légzés mellé a beállított módon támogatja a légzést.

Controllált lélegeztetés: A betegnek nincs spontán légzése, mind volumenében és frekvenciájában a gép irányítja a légzést.

Térfogatvezérelt üzemmód (CMV, SIMV): azt jelenti, hogy mi állítjuk be a VT-t, és a légzésszámot, frekvenciát. Kontrollált (controlled mandatory ventilation, CMV), és szinkronizált (synchronized intermittent mandatory ventilation – SIMV) üzemmódja létezik. Hátránya, hogy amennyiben megváltozik, romlik a beteg tüdejének compliance-a, úgy magasabb nyomással, de az elrendelt térfogatot befújja a betegbe. A CMV üzemmódot manapság már ritkán használjuk, mivel a betegeket nem lazítjuk, és az a cél, hogy a beteg mielőbb vegye a levegőt, és minél inkább ő irányítsa a gépet, és ne fordítva.

Nyomásvezérelt üzemmód (PCV): ennek is létezik CMV, és SIMV üzemmódja, de ennél a módnál is a SIMV üzemmódot használjuk. Lényege, hogy nem a VT-t állítom be, hanem azt a csúcsnyomást, amelynek eléréséig nyomja a beteg tüdejébe a gép a levegőt (csúcsnyomás, PIP). A PIP-PEEP adja a nyomásamplitúdót, vagy nyomáskontrollt. Hátránya, hogy amennyiben változik a beteg tüdejének compliance-a, úgy nő, vagy csökken a VT, ami hipo-, illetve hiperventilációt eredményezhet.

Előnye, hogy a barotrauma lehetősége, az alveolusok túlfúvódásának veszélye csökken.

Nyomástámogatott üzemmód (Pressure support – PS): a leggyakrabban alkalmazott üzemmód. A beteg spontán lélegzik, azaz elindítja a légzést, amire a gép „rásegít”.

Hasonlít a PCV-hez, azzal a különbséggel, hogy itt nem állítunk be légzésszámot, hanem a beteg maga irányítja a légzés ritmusát. A mi dolgunk annak beállítása, hogy a gép hány víz cm-es légúti nyomás eléréséig nyomja a beteg tüdejébe a levegőt.

Magas frekvenciájú, jet-lélegeztetés (HFJ): kis légzési volumenek (5-10 ml) nagy nyomással történő injekciója a tubusba, légutakba (100-200/min). Speciális respirátorral kivitelezhető, haszna még nem bizonyított egyértelműen.

A lélegeztetés biztonsági szempontjai

A légút, és a légzés kontrollja gépi lélegeztetés során az orvos és a beteg ellátásában, megfigyelésében és ápolásában résztvevő ápolók feladata, és a biztonság érdekében a következő szempontokat kell szem előtt tartaniuk:

 

Hipoxia, hiperoxia: cél, hogy a beteg oxigenizációja a normális értékeken stabilizálódjon (SaO2~94%, PaO2~70-80 Hgmm). Az oxigenizációt kétféleképpen javíthatjuk. Egyrészt a FiO2 (azaz a belégzett O2 koncentráció) emelésével, másrészt a PEEP (pozitív kilégzés végi nyomás) emelésével, ami nyitva tartja az alveolusokat kilégzés végén, és így csökkenti az intrapulmonális vénás keveredést. Megfelelő PEEP alkalmazása esetén csökkenteni tudjuk a FiO2-t, és arra törekszünk, hogy ezt mielőbb 40-50%-ra csökkenthessük.

Nem kívánatos sem a hypoxia, sem a hyperoxia (oxigén szabadgyökök képződését, gyulladást, fibrózist okoz), ezért a beteget folyamatosan monitorozzuk pulzoximéterrel

(SpO2), valamint rendszeresen artériás vérgázellenőrzést végzünk, és ennek megfelelően változtatjuk a FiO2 és PEEP értékét.

 

Hipo-, hiperkapnia: cél, a normokapnia, a PaCO2~35-45 Hgmm-en tartása. Ezt megfelelő alveoláris ventilációval érjük el. Két komponense van, a légzésszám: 10-20/perc, és a légzési térfogat (VT): 6-7 ml/kg. Ezek emelése az alveoláris ventiláció fokozódását, és hypokapniát, csökkentése alveoláris hypoventilációt, és hyperkapniát eredményez. Súlyosabb esetekben (pl: ARDS) megengedhető, hogy a CO2 magasabb értékeket is elérjen, amíg a pH nem alacsonyabb, mint pl. ~7,2. Ezt permisszív hiperkapniának nevezzük. Célja, hogy a beteg tüdejének ne ártsunk magas VT-vel, még akkor sem, ha az respiratorikus acidózist okoz. Agynyomásfokozódás esetén a PaCO2-t igyekszünk a normális alsó határán tartani, hogy ezzel is csökkentsük az agyi vérátáramlást, és agynyomást.

 

Baro-, illetve volu-trauma megelőzése: a magas nyomások, nagy légzési térfogatok károsíthatja a tüdő szövetét, fibrózist okozhatnak, vagy akut szövődményként pneumotorax is kialakulhat. Ezért, a lélegeztetési csúcsnyomást, és a nyomásamplitúdót igyekszünk a lehető legalacsonyabb szinten tartani. A csúcsnyomást lehetőleg 30 vízcentiméter alatt, de a nyomáskontrollt (PIP-PEEP) mindenképpen 20 vízcm alatt.

 

Párásítás: rendkívül fontos, az intubáció miatt a légzésből kirekesztett felső légút párásító, melegítő funkciójának pótlása. Ezt vagy aktív párásítással, vagy hő-páracserélő szűrőkkel („heat moisture exchanger” – HME-filter) oldhatjuk meg. Ezzel az alveoláris levegő elérheti a fiziológiás maghőmérsékletet, és a 100%-os relatív páratartalmat, ami elengedhetetlenül fontos a csillószőrök működéséhez, és a légúti váladék feloldásához. Ennek hiányában a váladék besűrűsödik, nyákretenció, súlyos esetben tubus eldugulás léphet fel, ez utóbbi a beteg életét veszélyeztető helyzetet teremt.

 

Nozokomiális infekciók megelőzése: A lélegeztetett beteg fogékony az infekció (lélegeztetéssel összefüggő pneumónia) kialakulására, ezért az aszepszis-antiszepszis szabályainak a betartása kiemelt jelentőségű! Törekedni kell a légzőkör zártságának megtartására, ezért amennyiben lehet zártrendszerű szívókat (pl. 24 órás szívó) és mintavételi eszközöket alkalmazzunk.

Trachea toilette: a váladék szakszerű leszívása fontos része a lélegeztetésnek. A nem szakszerűen végzett tracheaszívás fatális következménnyel járhat. Ha egy betegnek esik a SpO2-je, és hallhatóan sok a tüdejében a váladék, az első teendő a tüdők átlélegeztetése 100% O2-vel, majd a SpO2 rendeződése után a trachea szívása úgy, hogy közben a beteget nem vesszük le a gépről. Szíváskor a tubusösszekötőn (a tubust a légzőkörrel összekötő toldalékon) bevezetjük a szívókatétert, és a szívást csak akkor végezzük, amikor a katétert már kifelé húzzuk. A szívás nem tarthat tovább, mint 10-15 mp. Ellenkező esetben, ha nem rendezem a hipoxiát, hanem a hipoxiás betegnél végzem a trachea szívást, a betegnél másodpercek alatt súlyos hypoxia léphet fel, ugyanis a szívással még a maradék O2-től is „megfosztom” a beteget, aminek bradikardia, de akár aszisztolia, vagy kamrafibrilláció is lehet a következménye.

Légzési fizioterápia: A lélegeztetett betegek légzőtornája, a tüdők átlélegeztetése kiemelt jelentőségű a sikeres respiráltatás, a szövődmények kivédése és a gépről való leszoktatás céljából. Amennyiben a légzésszám>30-35/min és a Vt<15ml/ttkg, alveoláris collapszus hajlam, FRC csökkenési tendencia, atelectazia, váladékretenció, bronchopneumónia áll fenn, az O2 inhalációt légzési fizióterápiával esetleg CPAP lélegeztetéssel kell támogatni.

Fizioterápia metódusai

  1. Légúti obstrukciót okozó váladék eltávolítása:
  • Passzív technikák
  • Poszturális drenázsnál a beteget naponta többször olyan testhelyzetbe pozícionáljuk, amely mellett a bronchusváladék eltávolításához a gravitáció is besegít ahörgőágak anatómiai lefutása alapján. A váladéktranszport elősegítése a gravitáció segítségével.
  • Ütögetés, vibrálás a váladék leválasztása a hörgőfalról
  • Manuális kompresszió a kilégzés intenzitásának növelése
  • Váladékszívás orron, tubuson, tracheostomán keresztül, súlyos esetben bronchoszkóppal és bronchialis lavage alkalmazásával
  • Aktív technikák
  • Aktív, ciklikus légzéstechnika
  • Autogén drenázs
  • Pozitív kilégzési nyomás (PEEP)
  1. Inhaláció: a gyógyszerek hatásának biztosabb elérése végett alkalmazzuk, a légutak nyálkahártyájának inhalációval való „gyógyítását” azaz a váladékkiürülés serkentését. Inhaláltathatunk ultrahangos porlasztóval, valamint a lélegeztető gépek párásító tartályán át.
  2. Non-invazív lélegeztetési eljárások alkalmazása:

Ilyen lehetőség a CPAP és JET respiráltatás használata.

CPAP: csutorás módszerrel használható, aminek a lényege az, hogy a beteg légúti nyomása emelkedik, ezáltal kinyílnak az alveolusok és kisebb erőfeszítéssel sikerül a betegnek a besűrűsödött váladékát kiüríteni.

JET: magas frekvenciájú rezgés hatása segíti a beteg váladékának a kiürülését. A működés közben a respirátor folyamatosan párásítja a légutak nyálkahártyáját ezzel oldva a besűrűsödött nyákot. Használatához JET – katétert vezetnek le a légutakba (a katéter egy vékony műanyag csövecske, aminek az alsó végén apró perforációk vannak, és a vége le van kerekítve).

 

Lélegeztetés lehetséges szövődményei:

  • intubációs szövődmények: tubus elmozdulás, kicsúszás, elzáródás, cuff – hiba
  • pulmonális szövődmények: atelectázia, barro – trauma (PTX, subcután emphiséma), oxigén mérgezés, infekciók, hypoxiás károsodás
  • gastrointesztinális szövődmények: vérzések, ulcus, perforáció, atónia
  • folyadék – elektrolit és sav – bázis zavarok
  • extubálás utáni szövődmények: tracheomalacia, tracheastenosis, tágulat, n. recurens paresise

 

Lélegeztető gépről való leszoktatás:

  • korai, már a kezdeti időtől legyen a cél a mielőbbi leszoktatás
  • a célunk a spontán légzés megtartása és támogatása legyen
  • kerüljük el a szövődményeket, mellékhatásokat
  • a szedálást leszoktatás előtt 24 órával meg kell szüntetni
  • a leszoktató program használata: SP, MMV, PAV
  • minél korábban extubáljuk a beteget, és inkább a non-invazív lélegeztetést részesítsük előnyben
  • mihamarabbi mobilizálás, fizioterápia, fektetés, köhögtetés
  • a leszoktatás ne általános, hanem személyre szabott ütemű legyen

Leszoktatás menete:

  • beteg állapotának rendezése
  • 24 órával előtte a szedálás megszüntetése
  • éjszaka nyugodt alvás biztosítása, és reggel kezdjük el a leszoktatást
  • FiO2 = 40%-al, extubálás után pedig oxigénterápia
  • fokozatos nyomástámogatás, frekvenciacsökkentés

Leszoktatás:

A leszoktatás stratégiája: a megkezdése előtt bizonyos kóros állapotokat rendezni kell (pl. anaemia, hypotonia, sav-bázis zavarok, kóma stb). A beteget szorosan kell monitorozni, lépcsőzetesen szoktatunk le. A megkezdés előtt 8 órával a szedatívumot ki kell hagyni. Gyakori vérgáz ellenőrzés, a beteg általános megfigyelése (bőrszín, pulzus, vérnyomás, köröm, nyirkosság, tudatállapot) ellenőrizni kell. Segít a fizioterápia (inhaláció).

  • pozitív nyomású lélegeztetés, I:E arány (1:1,1:3) PEEP: 5-10 vízcm
  • folyamatos pozitív nyomású lélegeztetés: I:E (1:2), PEEP: 5 vízcm
  • spontán légzés támogatása
  • BIPAP, CPAP

 

Extubálás feltételei:

  • éber, jól kooperáló beteg
  • spontán légzés megtartása, hosszabb időn át, stabilan
  • nem látszanak a kifáradás jelei
  • a légzésszám nem emelkedik
  • nem áll fenn aspiráció veszélye
  • nem lesz műtét rövid időn belül

 

Sikertelen leszoktatás okai:

  • központi idegrendszeri okok: gyógyszerhatás, agyödéma, légzőközpont aktivitása csökkent
  • légzőizmok betegsége, bénulása
  • HTX, PTX, elégtelen köhögés, pulmonális elégtelenség
  • sepsis, MOF, láz stb.

A következő jelek esetén szükséges a további lélegeztetés: légzésszám nő, nyugtalan a beteg, tachycardia fokozódik vagy bradycardia lép fel, RR nő vagy esik, vércukor csökken, PaO2 csökken, mélysóhaj reflex elégtelen, váladékretenció alakul ki, ischaemiás jelek rosszabbodnak az EKG-n, PaCO2 nő, respiratios vagy metabolikus acidosis alakul ki, mellkasi-hasi paradoxia fokozódik.

Lélegeztetett beteg megfigyelésének és ápolásának specialitásai

A beteg folyamatos észlelést, intenzív megfigyelést igényel. A tubus átjárhatóságának és pozíciójának ellenőrzése, a tüdők feletti hallgatózás, a beteg színe, körmei, bőre, általános állapota, eszmélete, tudata és viselkedése értékes támpontot adnak. A vitális paraméterek folyamatos mérése, invazív vérnyomásmérés, CVP mérés, a folyamatos Kapnográfia és EKG monitorozás kiemelt jelentőségű. Trachea leszívás közben bradikardia, arrithmia léphet fel, ezértfontos a pulzus monitorozása. Az orvos által beállított respirátor paraméterei (volumen, frekvencia, O2 koncentráció, be- és kilégzési nyomás, be- és kilégzés aránya, párásítás, dinamikus kompliance), a gázanalízis adatai, az esetleges szövődmények folyamatosan figyelendők és rögzítendők. Naponta mellkas Rtg elvégzése lehet szükséges. Rutin labor vizsgálatok, mikrobiológiai mintavételek és vizsgálatok és gyakori artériás vérgázanalízis szükséges. Széklet és vizelet okkult vérzésének vizsgálatát mindig végezzük el. Folyadékmérleg pontos vezetése. Ionháztartás felügyelete. Eszméletlen beteg rendszeres folyadékpótlása, klinikai táplálása, mint ápolási alapok is fontosak.

6

Ismerni kell a legfontosabb életveszélyes szövődményeket és azok elhárítási módját:

  • tubus, ill. tracheakanül hirtelen teljes elzáródása, stenosisa: gyors tubus ill. kanülcsere, hörgőöblítés, bronchoscopos leszívás
  • tracheostoma-vérzés: tubus helyzetének változtatása erőteljes pulzációnál, vérzéskor felfúvóballon tömítettségét ellenőrizni, vér leszívása, öblítés, vérzéscsillapítás
  • pneumothorax: a feszülő Ptx detenzionálása, a légmellet drenálni kell
  • szöveti emphysema: ptx-hez hasonló lélegeztetési barotraumákhoz soroljuk
  • mellkasi folyadékgyülem esetén mellkaspunkcióval történő leszívás.

 

Leggyakoribb ápolási feladatok, az intenzív osztályokon:

  • a légutak szoros ellenőrzése és fenntartása, a tubus pozíció és átjárhatóság ellenőrzése, a légúti váladék szívása zártrendszerű szívóval, légzési fizioterápia.
  • oxigén-, inhalációs terápia, gépi lélegeztetés, ezek hatékonyságának követése
  • a beteg vitális paramétereinek szoros monitorozása (invazív monitorozás), és dokumentálása, naponta legalább egyszer 12 elvezetéses EKG készítése
  • az elrendelt gyógyszeres- és folyadék terápiák kivitelezése speciális gyógyszeradagoló és infúzióadagoló pumpák kezelése
  • a beteg tudatállapotának, szedáltsági állapotának követése
  • táplálkozási szükségletbiztosítása, klinikai táplálás, enterális / parenterális
  • bevitt és ürített folyadék pontos vezetése, 12 – 24 óránkénti összesítése (folyadékegyenleg), szükség esetén óradiurézis vezetése
  • seb – kötéscsere szükség szerint, sebdrainek, sebváladék megfigyelése
  • naponta többször laboratóriumi kontrollok az orvos utasítása alapján
  • naponta a katéter zsákok, szívók, drainek, szerelékek cseréje
  • szükség esetén az invazív (kanülök) eszközök cseréje, működésük ellenőrzése
  • a tartós fekvés szövődményeinek kivédése
  • az ápolási folyamat pontos dokumentálása

Zártrendszerű szívó

7

Naponta legalább egyszer, de szükség esetén többször is teljes mosdatást kell végezni. A bőrápolás naponta többször is a bőr állapotától függően elvégzendő. A bőr állapota (pl. nyomási fekély, gomba, allergia) döntően meghatározza a használandó anyagokat. A hajápolás, mosás szükség szerint végezzük el, szennyeződés, izzadás, láz esetén akár naponta is. A fésülés naponta történjen meg.

A szemápolást eszméletlen betegnél 2 óránként végezzük el, mert a szem fiziológiás öntisztulása kiesik, ezért kiszáradás, gyulladásos reakció léphet fel. A szem tisztítása steril géztörlővel és steril fiziológiás NaCl oldattal történjen kívülről – befelé a könny-orrcsatorna irányába. Eszméletlen beteg esetén a szem kiszáradását megelőzhetjük speciális fedésekkel is.

A szájápolás a klimatizált intenzív osztály, a légutakban lévő eszközök, a gyomorszonda miatt gyakran szükséges, speciális szájápoló készítményekkel (Pagavit pálca, nyálkahártya fertőtlenítő oldat). Fogmosás mindig a beteg saját fogkeféjével vagy speciális szívórendszerhez csatlakoztatható fogkefével naponta végezzük el még az eszméletlen betegnél is.

8

Az intenzív betegek korai mobilizációjával megelőzhető a tartós fekvés okozta károsodások kialakulása. Ma már lehetőség van speciális ágyak használatára, ami a kialakuló szövődményeket minimalizálhatja. Az intenzív osztályos betegek fokozottan veszélyeztetettek a nyomási fekély kialakulásában, hiszen vitális funkcióik labilisak, így a perifériás keringésük is rossz, valamint a betegmegfigyelésre használt eszközök is fokozzák a kialakulás kockázatát. (drót, cső stb.) A kontraktúrák kivédése céljából a beteget fiziológiás középállásba kell fektetni

Az intenzív osztályos betegeknél gyakran fordulnak elő a székletürítés zavarai, amit az ápolónak figyelemmel kell kísérni (hasmenés, székrekedés) és az orvossal megbeszélve megfelelő terápiás eljárásokat kell bevezetni a gondok megoldására.

Diarrhoea oka lehet pld. a szondatáp nem megfelelő adagolása, acut infectiós betegség, antibiotikum mellékhatás. Az obstipatio oka lehet pld mozgáshiány, posztoperatív bélparalysis.

Az intenzív ápolást igénylő betegnél gyakran találkozhatunk igen magas, illetve igen alacsony testhőmérséklettel, ezért kiemelt jelentőségű a testhőmérsékelt folyamatos monitorozása és a szükséges terápiák (hűtés, melegítés) kivitelezése.

Pszichés vezetés, lélek-ápolás

  • Ha nem indokolt, a beteget nem altatják, szedálását optimalizálják, lehetőleg a Ramsay-score szerint.
  • Az altatott/szedált beteg is hall, ezért beszélni kell hozzá, és minden beavatkozást (fizikális vizsgálat, injekció beadás, mosdatás stb.) annak végzése előtt közölni kell vele.

 

Tracheostomás beteg ápolásának specialitásai

A tartós gépilélegeztetés esetén a lélegeztetés 5-7. napján gyakran tracheostoma készítése szükséges a lélegeztetés, a gépről való leszoktatás és az ápolás hatékonyságának növelése céljából.

A tracheotomia műtéti beavatkozás, a légcső megnyitása sebészi vagy percután technikával, amelynek célja a szabad légút biztosítása és az alsó légút aspirációtól történő védelme. A megnyitás után a nyílás a tracheostoma, mely lehet ideiglenes vagy végleges.

Indikációi: szabad légút biztosítása, eszméletlenség, sikertelen intubáció, súlyos arckoponya sérülés, a száj-garat súlyos égése, marásos sérülése, felsőlégúti elzáródás, anaphilaxiás reakció vagy más sürgőségi állapot miatt, illetve tartós gépi lélegeztetés.

A tracheostomiás szettek:

3 részes kanül: külső kanül cső, melyet a légcsőbe vezetnek, az obturátor (elzáró betét) a végén lévő záró dugóval a külső kanülcsőbe illik, a külső kanül rögzítése után eltávolítják és a belső kanül cső az obturátor helyére illesztik be. Az egykanülös készletnél nincs belső kanül.

Mandzsettás kanül, melynél egy levegővel felfújható ballon tömíti a légcső és a kanül közötti teret, ezt leggyakrabban gépi lélegeztetés során alkalmazzák. Előnye, hogy csökken a holttér, a beteg könnyebben lélegeztethető, a légúti váladék eltávolítása könnyebb. Amennyiben a beteg állapota megengedi a szájon át történő táplálás is lehetséges. Speciális szelepet helyezve a kanülvégre a beteg beszélni is képes. A trachea ballon decubitációja miatt, ma már két ballonos kanült alkalmaznak, így a kanül ballonok váltakozó időben vannak felfújva és leengedve.

 

Tracheostomia szövődményei: vérzés, váladék aspiráció a tüdőbe, asphyxia a kanül elzáródás miatt, atelektázia, ptx.

Az ápoló feladatai tracheostomás beteg ápolása során: a szabad légút biztosítására irányuló ténykedések, belégzett levegő párásítása, szívókészülék készenlétben és karbantartása, működésének ellenőrzése, steril szívó katéter készenlétben tartása, gyakori leszívás, tracheostomia gyakori ellenőrzése szövődmény irányában, beteg testhelyzetének gyakori változtatása. Gyakori szájápolás, a nyálkahártya nedvesen tartása. Megfelelő táplálék felvétel biztosítása. Ideiglenes stoma esetén segíteni a leszoktatásban: időnként lezárni a nyílást, figyelni a légszomjat és az esetleges szorongást, ha 24 órán át tűri a beteg, eltávolítható a kanül és a nyílás magától gyógyul. Tartós stoma esetén a beteget és családját megtanítani a stoma gondozására, kanül ellátására.

A gépilélegeztetett beteg ellátása megfeszített, sajátos, és komplex ellátást jelent, melynek alkalmazására a beteg életét közvetlenül veszélyeztető súlyos állapotokban kerül sor. Feladata intenzív kezelés, intenzív megfigyelés és intenzív ápolás egyidejű nyújtása.

 

Mindig tartsuk szem előtt, hogy a beteg fertőzőnek tekintendő, ezért a korszerű védőeszközök alkalmazása kiemelt jelentőségű az ellátás valamennyi tagja számára!

 

Dr. Pápai Tibor Ph.D

Facebook Comments Box

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.