A szív és vérkeringési betegségek mögött a daganat a második leggyakoribb haláloki tényező hazánkban. Magyarország évtizedek óta a daganatok incidenciáját, illetve a miattuk bekövetkező halálozási arányokat tekintve is világviszonylatban a legmagasabb mutatójú országok között helyezkedik el.

A daganat a szervezet saját sejtjeiből keletkező olyan szövettömeg, melynek mértéktelen proliferációs, növekedési, szaporodási üteme meghaladja az ép szövetekét, nagy fokban független a szervezet szabályozásától és a gazda számára haszon nélküli.

A rosszindulatú daganatok áttéteket, metasztázisokat tudnak képezni, általában invazívan növekszenek és gyógyítás nélkül az egyén halálát okozzák.

Rákos megbetegedés minden szövetben vagy szervben kifejlődhet, bármilyen életkorban.

A daganatképződés multikauzális, celluláris és klinikai szinten egyaránt többlépcsős folyamat.

2

Daganatok keletkezésének oka:

  • Daganatkeltő vírusok (pl. Humán papillomavírus, Hepatitis vírusok).
  • Kémiai karcinogének (pl. policiklikus aromás szénhidrogének, aromás aminok, nitrózaminok, aflatoxinok).
  • Sugárzás (ionizáló sugárzás, nem ionizáló- ultraibolya sugárzás).
  • Olyan ágensek, melyek genetikai változásokat nem hoznak ugyan létre, de elősegítik a rákkeltő anyagok hatásának kialakulását (promoterek), illetve a sejteket olyan érzékenyített állapotba hozzák, mely fokozott transzformációs készségben nyilvánul meg.
  • Rákhajlam, mely genetikai háttere egyes megbetegedéseknél bizonyított.
  • Az életmód súlyozott jelentőséggel bír (dohányzás, táplálkozás, alkoholfogyasztás, kevés mozgás).

A szervezetben kialakult növekmény = tumor (duzzanat) – de ma már rosszindulatú daganattal asszociáljuk. A rosszindulatú daganat több mint 200 megbetegedés összefoglaló neve.

A daganatok lehetnek:

  • Jóindulatúak (benignus), melyeknek áttétképzési képességük nincs, általában lassan nőnek, a környező szöveteket nem szűrik be, gyakran tokban helyezkednek el. Általában a kiindulást képző szövet görög nevéhez az „-oma” végződést illesztve nevezzük el ezeket (adenoma, fibroma, lipoma, stb.).
  • Rosszindulatúak (malignus), melyek áttétet képeznek, gyorsan nőnek, a környező szöveteket beszűrik. Elnevezésüket a kiindulást képző alapszövet határozza meg, így a carcinoma epithealis sejtekből származik, a sarcoma mesenchymalis szövetekből indul ki.

4.png

A TNM a betegség anatómiai kiterjedtségének leírásán alapul. A TNM összetevőinek a száma az elváltozás kiterjedtségére utal. Fontos kórjelző adat és a kezelés eredményességének leírását is segíti. A Nemzetközi Rákellenes Unió (UICC – Union International Contre Cancer) által kidolgozott beosztás három alapkomponenst vesz figyelembe:

  • T (Tumor) – az elsődleges daganat nagysága,
  • N (Nodus) – a környéki nyirokcsomók állapota,
  • M (Metastasis) – távoli áttétek.

 

Tünettan

  • Általános tünetek: testsúlycsökkenés, gyengeség, rossz közérzet, fáradékonyság, sápadtság, láz, thromboemboliás megbetegedés (20%-ban daganat van a háttérben), fájdalom (nyomási tünet esetén).
  • Szervfajlagos tünetek.
  • Áttétek tünetei.
  • Paraneoplasiás jelenségek: a daganatos kórképhez társulnak, de nem a daganat vagy áttét fizikai jelenlétével, hanem azok a szervezetre gyakorolt hatásaival magyarázhatók. (Hormonális tünetek, hematológiai tünetek, neurológiai tünetek, izom és ízületi tünetek, bőrtünetek.)

Diagnosztika

Vérből végzett laboratóriumi vizsgálatok:

  • Tumormarkerek

A tumormarker kifejezés minden olyan test azonos anyagra vonatkozik, amely a daganatos beteg testfolyadékaiban emelkedett mértékben van jelen, míg az egészséges ember vagy a nem daganatos beteg hasonló nedveiben csak kis koncentrációban (vagy egyáltalán nem) jelenik meg. Növelik a rosszindulatú daganatok felismerését és gyógykezelésének hatékonyságát.

Az első ilyen anyag az 1845-ben felismert Bence-Jones-fehérje volt, amelyről Kahler már 1889-ben bebizonyította, hogy myeloma multiplexben kórjelző értékű. A klasszikus tumormarker korszak az 1960-as évekkel kezdődött a két vezető oncofoetalis antigén, a carcinoembryonalis antigén (CEA) és az alfa-foetoprotein (AFP) kimutatásával.

  • Speciális patológiai laboratóriumi tesztek:

      – receptorok,

      – epidermalis növekedési faktor (EGF),

      – proteáz,

      – gének és termékeik biokémiai és immunhisztokémiai módszerek.

Radiológiai és nukleáris diagnosztika

  • Az 1 cm-nél kisebb tumor az ún. csendes periódusban évekig növekedhet és már az angiogenezis is megkezdődik, mire felfedezik.
  • A hagyományos képalkotó technikákkal csak a daganatok anatómiai leképezésére van lehetőség, 2D megjelenítéssel, illetve 3D módban.
  • Az anatómiai képalkotó módszerekkel (rtg, UH, CT, MRI) jobbára már csak az előrehaladott tumoros folyamatot lehet kimutatni.
  • A funkcionális képalkotó módszerekkel (izotóp, SPECT, PET/CT, különböző MRI módszerek) megjeleníthetők a metabolikus elváltozások – a daganatoknak a normálistól eltérő, fokozott anyagcseréje.
  • A modern képalkotó módszerek az anatómiai jellegzetességeken túl a vizsgált daganat funkciós és molekuláris változásainak kvantitatív követését is lehetővé teszik. A képalkotó vizsgálatok során mért kvantitatív paraméterek biomarkerként használhatók.

Egyéb izotóppal végzett diagnosztika

  • Az izotóp diagnosztikai vizsgálatok sugárterheléssel járnak.
  • A vizsgálatokhoz adott radio-gyógyszereknek nincs mellékhatása és allergiát is csak rendkívül ritkán okoz.
  • Az izotóp diagnosztikai vizsgálatok után a felesleges sugárterhelés elkerülése érdekében a beteg kisgyermek és várandós asszonyok közelében huzamosabb ideig ne tartózkodjon.

Endoscopia

  • Gastroenterologiai endoscopia
  • Gyomortükrözés
  • Vastag- és vékonybéltükrözés
  • Végbéltükrözés
  • Bronchoscopia
  • Fej-nyak endoscopia

A daganatok patológiai diagnosztikája

  • Sebészi biopsia
  • Vastagtű biopsia
  • Exfoliatív cytologia
  • Vékonytű-aspiratios cytologia

Prevenció

  • Az elsődleges megelőzés, a rákkeltő tényezők távoltartása, helyes életmód kialakítása. Környezeti ártalmak csökkentése, mely hosszadalmas programok része.
  • A másodlagos megelőzés, a lehetséges szűrési technikák következetes alkalmazása feltétlenül növelné a daganatellenes küzdelem eredményességét.

Fontos a tünetmentes népesség bizonyos életkorú csoportjainak a szűrése, illetve a már tünetekkel rendelkezők „korai felkutatása”, a daganat minél koraibb stádiumban történő felismerése.

A szűrési programok jellegzetessége

  • Központilag kezdeményezett, szervezett és anyagilag támogatott.
  • Bizonyítottan elfogadható eredményeket ad.
  • Szenzitív.
  • A tömegszűrés a népesség nagy csoportjait érinti.

A célzott szűrés a nagyobb kockázatú egyénekre irányul.

Az önszűrés csak bizonyos daganatcsoportokban alkalmazható.

  • Rákszűrésen „állampolgári jogon”, beutalóval vagy beutaló nélkül is részt lehet venni.

Kezelés

A daganatos betegek kezelhetőségét befolyásoló tényezők:

  • a daganat szövettani típusa,
  • a betegség felismerésének ideje,
  • a beavatkozás/kezelés elkezdésének időpontja, módja,
  • a beteg életkora, általános állapota, viszonyulása saját betegségéhez,
  • a beteg egyéb betegségei, valamint a pszichoszociális jellemzői.

Sebészeti kezelés

Onkológiai műtéti javallatok fajtái:

  • Abszolút műtéti javallat. ® A beteg kurábilis, a tumor pedig rezekábilis.
  • Vitális műtéti javallat. A beavatkozás célja az életveszély elhárítása.
  • Relatív műtéti javallat.
  • Profilaktikus műtétek. Olyan elváltozások esetén alkalmazzák, amelyeknél gyakori a rosszindulatú daganatos elfajulás, mint pl. leukoplakia oris vagy polyposis colli.
  • Citoreduktív műtétek. Irrezekábilis tumorok esetén végzik a tumor tömegének megkisebbítésére.

 

Az onkológiai műtét célja:

  • Diagnosztikus célú műtét ® minta vétele szövettani vizsgálathoz.
  • Profilaktikus célú műtét ® megelőzés.
  • Terápiás célú műtét:
  • Kuratív műtét ® a daganat teljes eltávolítása a szervezetből.
  • Palliatív műtét ® a beteg szervezetét nem lehet tumormentessé tenni, de a beteg számára valamilyen okból mégis előnyös (pl. életveszély elhárítása, életminőség javítása).

Az onkológiai sebészet alapelvei:

  • Radikalitás. A radikalitásnak elvileg nincs határa, a gyakorlatban azonban az operábilitás és a rezekábilitás ennek korlátot szab. Az operábilitás a betegre, a rezekábilitás a tumorra vonatkozik.
  • Monoblock elv: azt jelenti, hogy – a radikalitás biztosítására – a primer tumort, a nyirokcsomókat és a köztük elhelyezkedő nyirokutakat egy műtéti preparátumban távolítják el.
  • A szerv- illetve funkciómegtartás elve. Sebészi törekvés az anatómiai struktúrák, illetve funkció minél teljesebb megőrzésére.
  • A rekonstrukció elve. A csonkolás maradandó funkcionális vagy esztétikai deficitet eredményezné, amely vagy az élettel nem összeegyeztethető, vagy az élet minőségét rontaná, illetve a deficit csökkentése a radikalitás kárára menne. A rekonstrukció végezhető saját szövettel vagy idegen anyaggal.

Sugárterápia

Az ionizáló sugárzások alkalmazása a sugárterápiában sejtpusztító hatásukon alapszik.

A sugárkezelés célja:

  • kuratív
  • palliatív

A normális és daganatos szövetek ionizáló sugárzásokkal szembeni érzékenységét sugárérzékenységnek nevezik. Az ideális sugárterápiától azt várjuk, hogy a rosszindulatú daganatot teljes mértékben elpusztítsa, ugyanakkor a daganat környezetében található normális szövetekben semmilyen károsító hatást ne keltsen.

5
www.rakgyogyitas.hu

A sugárzás daganatpusztító hatását befolyásoló tényezők:

  • A daganat öröklött sugárérzékenysége.
  • A daganat tömege.
  • A daganat malignitási foka.
  • Az alkalmazott dózis.
  • Frakcionálás: a sugárkezelés során a terápiás dózist több részletben alkalmazzák.
  • A sugárhatás fizikai módosítása.
  • A sugárhatás kémiai módosítása → Cytostatikummal egyidejűleg adva.

 

Besugárzási módszerek:

  • Külső besugárzás: A leggyakrabban alkalmazott sugárkezelés a linearis gyorsítóval végzett külső besugárzás, mely fotonokat ( γ-sugarat) bocsát ki.
  • Brachyterápia: sugárforrás a daganat közelében helyezkedik el, de akár a szövetekbe is behelyezhető. A brachytherapia során radioaktív tűket helyeznek be CT- vagy UH- vezérelten magába a tumorágyba. Ezzel a módszerrel magas hatásos sugáradagot lehet hosszabb ideig alkalmazni.
  • Célzott radionuklid-terápia: a daganatsejteket szelektíven célozzák meg egy erre alkalmas, a tumorsejtekben halmozódó per os vagy intravénásan bejuttatott radionukliddal.

 

A sugárkezelések gyakorlati kivitelezése:

  • CT-tervezés, besugárzás tervezés.
  • Kezelés előtt szimultációs mezőbeállítás, majd vertifikációs, mezőellenőrző felvétel készítés.
  • Külső sugárkezelésnél az ionizáló sugárzás a bőrön keresztül éri el a szervezetet, illetve a külső szövetrétegeken átlépve fejti ki a hatását, akár mélyebben fekvő szervekben is. A beteg a besugárzó helyiségben, egy röntgenasztalon fekszik, és bármiféle erőteljes külső behatás vagy fájdalominger nélkül esik át a beavatkozáson. Kellemetlenség mindössze a rögzítő eszközök elviseléséből és a kényelmetlen mozdulatlanságból fakadhat. A kezelésekre a beteg naponta jár be hétvégi pihenőnapokkal, 1-7 héten keresztül. A kezelés időtartama általában pár perc.
  • Belső kezeléseknél általában erőteljesebb, bódítás mellett is sokszor kellemetlen, esetleg fájdalmas ingerek érik a beteget. Itt különböző fém- vagy műanyag eszközöket juttatunk be a testüregbe (méh, orrüreg), vagy magukba a szövetekbe (emlő, nyelvizom). A kisműtéti beavatkozás negyed-félóra, és a kezelés is néhány perc. A beteg egyedül fekszik a besugárzóban, és a szervezeten belül elhelyezett ún. applikátorokba kerül be külső vezérléssel a sugárhatást kifejtő izotóp. Így a besugárzás közvetlenül a beteg szervet éri, más szövetek sugárterhelése nélkül. A kezelést 1-7 alkalommal végezzük el.

 

Az irradiáció mellékhatásai:

  • Heveny mellékhatások a kezelés idején, vagy az azt követő hetekben alakulnak ki. Többnyire teljesen gyógyulnak, de néha átalakulnak krónikus szövődménnyé.
  • Általános mellékhatások.
  • Késői szövődmények hónapokkal vagy évekkel a terápia után alakulnak ki. Itt már általában spontán nem gyógyuló morfológiai és funkcionális szervi károsodásokkal kell számolnunk. Kezelésük sebészi vagy konzervatív, főleg szteroid készítményekkel.

Gyógyszeres kezelés – kemoterápia

A kemoterápia a rák kémiai ágensekkel történő kezelése.

Indikációi:

  • Kuratív: egyedüli vagy komplex kezelés részeként alkalmazott kemoterápiával kedvezően befolyásolható, azaz gyógyítható kórképek.
  • Palliatív: Az élettartam jelentős meghosszabbodása várható.

A kemoterápia alkalmazásának ideje függvényében lehet:

  • Adjuváns kemoterápia. A tumor lokális terápiája után adható, amikor helyi és/vagy távoli relapsus kockázata nagy, de semmilyen módszerrel nem kimutatható a daganat.
  • Neoadjuváns kemoterápia. Hatására várható a tumor csökkenése és a távoli áttétek megszűnése.
  • Fenntartó kemoterápia. Hosszú időn át, kis dózisokban alkalmazható. Célja a remissio meghosszabbítása, vagy a relapsus megakadályozása.
  • Salvage kemoterápia – „megmentő” kemoterápia – esetén cél, a progressio, illetve a relapsus idejének kitolása.
  • Palliatív kemoterápia. Más kezelések eredménytelensége vagy kialakult relapsus esetén adható.
  • Regionális kemoterápia módszerével növelhető a daganatban a gyógyszer-koncentráció és egyúttal mérsékelhető a normális szövetek károsodása.

 

A citosztatikumok csoportosítása:

Eredet szerint:

  • Alkilező szerek
  • Antimetabolitok
  • Növényi alkaloidák
  • Daganatellenes antibiotikumok
  • Antraciklinek
  • Vegyes csoport

Hatásmechanizmus szerint:

  • Gének szintjén ható szerek
  • DNS szintjén ható szerek
  • Sejtműködés szintjén ható szerek
  • Szervezet szintjén jelentkező hatás – antimetasztatikus terápia

Toxicitás, mellékhatás:

  • Korai mellékhatások.
  • Késleltetett mellékhatások.
  • Késői mellékhatások.
  • Váratlan túlérzékenységi reakciók.

Túlérzékenységi reakciók: A tünetek az urticariától a bronchusspasmusig, illetve hypotensióig terjedhetnek.

  • A gyógyszerbevitel helyi reakciókat válthat ki.
  • Számos szer okoz fájdalmas gyulladást iv. infúziót követően vagy szövet nekrózist, ha vénán kívülre kerül.

Vérképző szervi mellékhatások: A kemoterápia csökkenti a keringő fehérvérsejtek, vérlemezkék és vörösvérsejtek számát. Anaemia miatt fáradékonyság, gyengeség, légszomj alakulhat ki.  A thrombocyták számának leesése csökkenti a vér alvadási képességét. Ez vérzéshez vezethet a szervekben, vagy a bőrben. A védősejtek számát csökkentve a szervezet védekezőképessége meggyengül, megbénul. Ennek következménye lehet a fertőzésekkel szembeni fokozott fogékonyság.

Gyomor-bélnyálkahártya mellékhatások: Leggyakoribb mellékhatás a hányinger, hányás. Több beteg panaszkodik hasmenésre, vagy székrekedésre. Szájüreg, torok, gyomor-bélcsatorna, ezen felül a húgyutak, nemi szervek nyálkahártyájának gyulladása is gyakran előfordul. A szájnyálkahártya fekélyek megakadályozzák a táplálékfelvételt.

Bőr mellékhatások:

  • vörösség, kiütés, viszketés, hámlás, szárazság, akne, a bőr barnás elszíneződése.
  • köröm besötétedés, törés, sávok alakulnak ki benne, köröm leesés.

Idegrendszert érintő mellékhatások:

Ideg és izompanaszok

  • bizsergés
  • gyengeség, merevség
  • egyensúly problémák
  • tapintási fonákérzés
  • halláscsökkenés
  • fájdalmak: állkapocs, gyomor

Ivarszervekre gyakorolt mellékhatások:

  • Férfiaknál: kemoterápia csökkenti a spermiumok számát, mozgását, meddőség.
  • Felvilágosítást kell adni a következőkről:
  • spermabank lehetősége,
  • fogamzásgátlás,
  • kemoterápia után 48 óráig óvszer használata szükséges, mert a gyógyszer kiválasztódik.
  • Nőknél: csökkentheti a petefészek által termelt hormonok mennyiségét. → Menstruációs zavarok, meddőséd, menopauza (egyes szereknél) → hőhullám, hüvelyszárazság, fertőzésekre hajlam, fájdalmas közösülés.

Hajhullás: A hajhullás sok betegnek okoz szorongást. Jelentősen érintettek ebben a nők és főleg a roma származású nők. A haj a kezelés befejeztével visszanő, de szerkezete és színe eltérhet az eredetitől. Kihullhat még a szőrzet és a szempilla is.

 

Extravazáció

Az extravazáció olyan súlyos állapotot jelent, amely speciális figyelmet követel mindazoktól az egészségügyi szakemberektől, akik e gyógyszereket intravénásan alkalmazzák. Az extravazáció olyan folyamatot jelent, amikor valamilyen anyag (pl. folyadék, gyógyszer) kiszivárog a környező szövetekbe, tágabb meghatározása magában foglalja a folyamat eredményeként létrejött sérülést is.

Extravazáció típusai:

  • Nem hólyaghúzó szerek: Nem okoznak fekélyképződést, ritkán idéznek elő akut reakciót, necrosist.
  • Irritáló szerek: Hajlamosak fájdalmat kiváltani a tűszúrás helye körül és a véna mentén. Okozhatnak gyulladást, amennyiben nagyobb adagban kerül a szövetek közé, akkor fekélyképződést is kialakulhat.
  • Hólyaghúzó szerek:
  • DNS-hez kötődők (pl. Antraciklinek, Alkiláló szerek): helyileg szívódnak fel, a sejtbe belépve a nukleinsavhoz kötődnek és felgyorsítják a sejthalált. A sejthalált követően ezek a szerek kioldódnak és elpusztítják a nem daganatos sejteket is.
  • DNS-hez nem kötődők (pl. Vinka alkaloidok, Taxánok).

 

Extravazáció kockázati tényezői:

  • Betegből eredő kockázati tényezők.
  • A tünetek korai közlésének elmaradása.
  • A kanül behelyezésének és infúzió beadásának módja.
  • Felszerelés.
  • Kezelés.

 

Extravazáció következményei:

  • Kezdeti tünetek: égő fájdalom, bőrpír, ödéma, bőr elszíneződése, bőrvörösség.
  • Szövetkárosodás. A fájdalmat később duzzanat, keményedés, gyulladás, hólyagosodás követi. A fekélyképződés a helyi szövetek elhalásához vezethet.
  • Sebészeti beavatkozás. Amennyiben az extravazációt nem ismerik fel és kezelik azonnal, a szövetkárosodás olyan súlyossá válhat, hogy sebész által végzett sebtisztítás és plasztikai műtét válik szükségessé.

Extravazáció felismerése:

  • A beteg közlése.
  • Vizuális értékelés.
  • Az infúzió útvonalának ellenőrzése.

Extravazáció megelőzése:

  • Szabvány eljárások, protokollok betartása.
  • Továbbképzések, ismeretek megszerzése.
  • A beteg tájékoztatása.
  • Az eszköz kiválasztása.
  • Megfelelő véna kiválasztása.

Extravazáció kezelése:

  • Infúzió leállítása.
  • Lehető legtöbb folyadékot vissza kell szívni, kézzel nyomkodni, préselni TILOS!
  • Lokalizálás és semlegesítés / szétoszlatás és hígítás.
  • Extravazált hely megjelölése.
  • Kanül eltávolítása.
  • Végtag felemelése.
  • Orvos értesítése.
  • Fájdalomcsillapítás.

 

Cytostaticum kezelés munkavédelmi szabályai:

Tárgyi feltételek:

  • aszeptikus körülmények és a készítő személy védelme elengedhetetlen feltétel
  • a helyiség bejáratánál bemosakodási és átöltözködési lehetőséget kell biztosítani
  • vertikális levegőáramlatú lamináris box

Személyi feltételek:

  • gyógyszerészi felügyelet mellett, az adott feladatra kiképzett személy,
  • munkaköri alkalmasság,
  • szakmai alkalmasság: rendelkezik megfelelő végzettséggel, ismeri az egészségkárosító kockázatot, betartja a munkavégzés szabályait,
  • egészségügyileg alkalmas,
  • reproduktív korú nők csak saját beleegyezésükkel alkalmazhatók,
  • tilos alkalmazni: fiatalkorút, terhest, szoptató vagy anyatejet adó nő

 

Portok alkalmazása az onkológia területén

  • Az orvosi port vagy más néven portacath (port-a-cath) egy kanül, amit sebészi úton a bőr alá ültetnek.
  • A port rész tetejét egy önzáró szilikon réteg fedi (septum), a teste pedig műanyagból, rozsdamentes acélból vagy esetleg titánból készül, és ehhez csatlakozik a katéter, ami egy rugalmas cső (szilikon vagy poliuretán). A port egy vagy kétkamrás (lumen) kivitelezésben készülhet.

Javallata:

  • Perifériás vénák alkati elégtelensége.
  • Vénák, felső végtagi lymphoedema.
  • Perifériás vénáknak olyan mértékű károsodása, mely nem teszi lehetővé punkciójukat.
  • Több fázisban vagy ciklusban tervezett kemoterápia.
  • Vénát károsító egyéb gyógyszerek adagolása.
  • Perifériás vénabiztosítás lehetetlensége.
  • Társult állapot vagy kísérő betegség, amely akut vénás gyógyszerbevitelt tesz szükségessé.
  • Három hónapnál hosszabbra tervezett kezelési idő.

Ellenjavallata:

  • Véralvadási zavar.
  • Gyulladás vagy hegesedés a punkció tervezett helyén, a bőrön vagy a bőralatti kötőszövetben.
  • A beteg – szedálással nem rendezhető – agitáltsága vagy súlyos zavartsága.
  • A beteg (vagy törvényes képviselő) írásos beleegyezésének hiánya.

 

Port beültetése

Beültetése műtéti úton történik egy gyors sebészeti beavatkozással (10-20 perc), helyi érzéstelenítésben. Rendszerint a mellkasba (centrális véna) helyezik el. A katétert sebészi úton bevezetik az egyik vénába (általában a vena subclaviába), majd a portot a bőr alá helyezik (subcutan). A behelyezett portból végül csak egy dudor látszik a mellkason.

A beültetés szövődményei:

  • vénafal sérülése; artéria sérülése (a. subclavia),
  • haematoma,
  • haemothorax; pneumothorax,
  • a katéternek nem megfelelő helyzetbe való kerülése,
  • a katéter elzáródása,
  • a tartályban fibrin vagy más anyagok kicsapódása,
  • a membrán károsodása,
  • phlebothrombosis,
  • fertőzések,
  • a katéter eltörése, végének leszakadása-elsodródása, amely az adott érben embolisatiót is okozhat,
  • erős szöveti toxicitással rendelkező anyagok a membrán felől a bőrbe szivároghatnak, ott paravasatiós jelenségeket, gyulladást, elhalást okozhatnak.

Hormonkezelés

  • A daganatok egy részének növekedéséhez hormonok szükségesek (hormonérzékeny daganatok). A növekedéshez szükséges hormonok elvonásakor (vagy gyógyszeres gátlásakor) ezek a daganatok időlegesen visszafejlődnek.
  • A hormonkezelést legeredményesebben jelenleg a hormonérzékeny emlő- és prostatacarcinomák kezelésében alkalmazzák. A kezelésre a daganat hormonreceptorainak meghatározása után kerül sor.
  • A daganat kifejlődésének befolyásolása céljából hormonális agonistákat és antagonistákat
  • Adható monoterápia vagy egyéb más kezelési metódussal.
  • A terápia lehet ablatív (ilyenkor a betegség kialakulásában szerepet játszó hormonokat elvonják – pl. szerv eltávolítással vagy annak működésének gátlásával), illetve addiktív (hormont vagy hormonszerű anyagot juttatnak be a szervezetbe).

 

Biológiai kezelés, immunterápia

Az immunmoduláló terápia célja a szervezet daganatellenes immunválaszának fokozása.

Módszerei:

  • Aktív immunterápia során a daganatos betegeknek olyan anyagot adunk, amely a daganat növekedését gátló immunreakciót hoz létre.
  • Nem specifikus immunkezelés
  • Specifikus immunkezelés.
  • Passzív immunterápia:
  • Indirekt immunterápia.

Génterápia

A malignus transzformációt előidéző génhibák egy része a sejtekbe bejuttatott specifikus nukleotid szekvenciákkal korrigálható, és ugyanilyen módon módosítható a tumoros szervezet és a daganat kölcsönhatásainak egy része is. Mindezeket a beavatkozásokat összefoglalóan génterápiának nevezzük.

A megfelelő gént be kell juttatni a kezelni kívánt sejtbe; ez a folyamat a géntranszfer. Az átvitt gént (transzgén) a célsejtbe a hordozó (vektor) viszi be.

A géntranszfer történhet :

  • ex vivo (célsejteket kiveszik, majd géntranszfer után visszahelyezik a szervezetbe),
  • in vivo (a vektort közvetlen a tumorba fecskendezik be).

Legismertebb vektorok a vírusok (retro-, adeno-, herpes simplex), de használhatunk liposzómákat vagy csupasz DNS-t is.

Dr. Szalai Márta

 

 

Facebook Comments Box

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.