A vizeletképzés és kiválasztás szervrendszeréhez a vesék, a húgyvezeték, a húgyhólyag és a húgycső tartozik. A vese vizet és elektrolitokat választ ki, gondoskodik a fehérje-anyagcsere végtermékeinek kiürítéséről, részt vesz a sav-bázis egyensúly fenntartásában, ezzel biztosítja a testnedvek összetételének állandóságát, vagyis a homeostázist. Endokrin működése a renin-angiotenzin rendszer útján a vérnyomás szabályozásában és a hemopoetintermelés révén a vörösvérsejtszám szabályozásában játszik szerepet. Idült vesebetegségben az eritropoetin-termelés csökkenése anémiát okoz. A renin képződés fokozódása hipertóniához vezet (renális hipertónia). A renális hipertónia számos vesebetegségben kialakul. Az angiotenzin szűkíti az arteriolákat és hipertóniát hoz létre.

A vese legkisebb működési egysége a nefron, amelynek részei a Bowmann-tok (kettős falú hártya, melynek fala félig áteresztő) és a hozzá tartozó glomerulus (gomb alakú kapillárisgomoly), valamint a tubulusrendszer (kanyarulatos csatornarendszer). A vizeletképzés a nefronokban történik, és két fázisban zajlik le, a szűrés (ultrafiltráció), ami a glomerulusokban játszódik le és a visszaszívás (reszorpció), amelyet a tubulusok végeznek. A tubulusok működésük alapján két részre oszthatók proximális tubulusok és distális tubulusok.

A glomerulusok által filtrált vizelet (ún. elsődleges vizelet) napi 160-180 liter. Az elsődleges vizeletből a tubulusok alakítják ki a végleges vizeletet, melynek mennyisége napi 1-1,5 liter. A tubulusok az elsődleges vizeletből a vizet és a sókat visszaszívják, 80 %-ából egyenlő arányban (obligát reszorpció), a visszamaradt 30 literből pedig a szervezet szükségleteinek megfelelően (fakultatív reszorpció), és kialakítják a végleges vizeletet.

A vesék működését az idegrendszer szabályozza, a vizeletképződés közvetlen szabályozásában azonban a hormonok hatása is érvényesül. A hipofízis hátsó lebenyének hormonja (antidiuretikus hormon -ADH) szabályozza a distális tubulusokban a vízvisszaszívás.

Panaszok és tünetek vesebetegségekben

• renális ödéma: szemben a kardiálissal, a laza kötőszöveti bőr alatt képződik (szem, arc, kezek, herezacskó). Oka lehet, a sók és a víz visszatartása, a kapillárisok áteresztőképességének fokozódása, a szövetek vízkötő képességének növekedése, a szérum fehérjéinek csökkenése.
• fejfájás, szédülés: a vesebetegségekhez gyakran csatlakozó hipertónia tünete
• tompa deréktáji fájdalom: a vese gyulladásos betegségeiben, valamint vesekőkólika esetén férfiaknál a herébe, nőknél a nagyajakba és a combba kisugárzó fájdalommal jelentkezhet.
• vizeletürítéssel kapcsolatos panaszok: a vizelet ürítésének (fájdalmas ürítés, gyakori ürítés), visszatartásának problémái.
• a vizelet mennyiségi elváltozásai: a vizelet mennyisége normálisan napi 800-1500 ml. Amennyiben 600 ml-nél kevesebb az ürített vizelet oligúriáról, 100 ml-nél kevesebb vizelet ürítése esetén anuriáról beszélünk. Poliuriáról beszélünk, amennyiben a napi vizelet egyenleg alapján a napi ürített vizelet mennyisége meghaladja az 1800 ml.
• Az oligúria okai lehetnek, csökkent folyadékbevitel, a szervezet fokozott vízleadása (exszikkózis), ödémaképződés, vesebetegségek (nefritisz vagy nefrózis szindróma).
• Az anúria okai lehetnek, a vese működési zavara, vagy lehet vesén kívüli ok úgynevezett álanúria, amikor az uréter vagy húgycső elzáródása illetve idegrendszeri bénulás okozza ezt az állapotot.
• A poliuria oka lehet a fokozott folyadékfelvétel, a só- és vízháztartás szabályozási zavarai, az ödémák ürítése, vízhajtók hatása, cukorbetegség (nagy sűrűségű vizelet), krónikus vesebetegségben kialakuló kompenzáló poliuria, amely a veseelégtelenség tünete és oka lehet a vese tubulusok működésének károsodása is

a vizelet minőségi elváltozásai: a vizelet vizsgálata az anyagcsere és a veseműködés rendellenességeinek, valamint a húgyúti fertőzések felismerésére szolgáló vizsgálat, amelyet végezhetünk rutinszerű vizsgálatok alkalmával, húgyúti fertőzés gyanúja esetén (pl. alhasi fájdalmak, hátfájás, gyakori vagy fájdalmas vizeletürítés, vagy vér megjelenése a vizeletben), valamint a terhesség gyanúja esetén. Az általános vizeletvizsgálat használható szűrésre és/vagy diagnosztikus eszközként, rendellenességek követésére. Vizeletvizsgálat alatt a tesztek olyan csoportját értjük, amely a vizelettel ürített különböző vegyületek kimutatására és szemikvantitatív meghatározására képes, beleértve a normális vagy rendellenes anyagcsere-működés végtermékeit, valamint a leváló sejteket vagy sejttörmelékeket, valamint baktériumokat.

Az élettani vizelet (urina) normális esetben szalmasárga, áttetsző folyadék, mely vizet, benne oldott sókat, fehérje anyagcsere mérgező végtermékeit (kreatinin, karbamid-nitrogén, húgysav) festékanyagokat (UBG) és a szervezetből vesén át kiválasztódó anyagokat tartalmaz.

A vizsgálat során az számít a normálistól eltérő eredménynek, ha a vizeletben megnő azoknak az összetevőknek a koncentrációja, amelyek normál körülmények között nem jelennek meg a vizeletben.

A vizelet vizsgálata a következőkre terjed ki: glükóz, fehérje, bilirubin, urobilinogén, vizelet pH, aceton, vörösvértestek, fehérvérsejtek, kristályok, baktériumok, fajsúly, üledék,

A mintavétel tervezett vizsgálatnál a reggeli első, középsugaras vizeletből történik, de a sürgősségi ellátásnál a nap bármely időpontjában elvégezhető. A középsugaras mintavétel, lényege, hogy a vizeletürítés kezdetén, az első részt hagyja a beteg kiürülni a WC-be vagy vizelet gyűjtő edénybe, majd 4-5 ml vizeletet fogjon fel a steril edénybe, végül a maradékot ürítse ismét a WC-kagylóba vagy a vizeletgyűjtő edénybe.

Speciális esetekben mennyiségi analízishez különböző időtartamú vizeletgyűjtésre lehet szükség, ami lehet 24 órás (fehérje, WMA, Ca) vagy 12 órás (nappali vizelet 7 – 19 óráig, éjszakai vizelet 19 – 7 óráig) diabetes mellitusban a glükóz kiválasztás mérésére. Fontos alapszabály, hogy a vizeletgyűjtés minden esetben üres hólyagtól üres hólyagig terjedjen. A gyűjtött vizelet össztérfogatát milliliter pontossággal meg kell mérni, és a gyűjtési időtartammal együtt fel kell tüntetni a vizsgálatkérőlapon. A laboratóriumba küldendő rész szállítóedénybe történő áttöltése előtt, a teljes gyűjtött mennyiséget rázással, alaposan össze kell keverni.

A sürgősségi ellátás területén általánosan elterjedt a vizelet vizsgáló tesztcsíkok alkalmazása. A 10-11 paraméteres tesztcsíkot 2-3 másodpercig belemártjuk a mintába, majd kb. 1 perc múlva látható a színváltozás a vizeletalkotók mennyiségének arányában, amelyet a tesztcsík dobozon található színskálához hasonlítjuk.

• vegyhatás (pH) vizsgálata: A vese fontos szerepet játszik a szervezet sav-bázis egyensúlyának, azaz a vér kémhatásának szabályozásában. Akár savasító, akár lúgosító hatású anyagok szaporodnak fel a vérben, a szervezet a vizelettel igyekszik megszabadulni a feleslegtől, és visszaállítani az egyensúlyt. Ilyenkor a vizelet kémhatása eltolódik az ürített anyagok kémhatásának irányába. Bizonyos esetekben a kémhatás eltolódása kedvez egyes anyagok kristályos kicsapódásának a vizeletben, ami vesekövek kialakulásához vezet. Ilyenkor diétával vagy gyógyszerekkel kell módosítani a vizelet vegyhatását. A növényi anyagok fogyasztása neutrálissá, fehérjefogyasztás savassá teszi a vizeletet.

• vizelet fajsúly/ sűrűség vizsgálata a vizelet koncentrációját méri, azt, hogy mennyi, vízben oldott anyag alkotja a vizeletet. A tiszta víz fajsúlyát 1-nek veszik, és ehhez viszonyítják a vizelet aktuális koncentráltságát. Minél nagyobb ez az érték, annál több oldott anyag van jelen viszonylag kevés vízben, míg kisebb számok hígabb vizeletre utalnak. Ez az adat jellemzi a szervezet folyadék-háztartását és a vese vizelet-koncentráló képességét. Alacsonyabb fajsúly általában egyszerűen több folyadékbevitelre utal, magasabb érték pedig szomjazás esetén fordul elő. Ha a tubulusok működése romlik, a hígító- és koncentrálóképesség csökken. Amikor a vesék sem hígítani, sem koncentrálni nem tudnak, astenuriáról beszélünk. Amennyiben a vizelet sűrűsége nem éri el az 1022-1024-et, a tubulusok működése csökkent.
• proteinuria a vizeletben megjelenő fehérjék a vérplazmából származnak, a glomerulusfal áteresztő képességének megnövekedése következtében.
• ál-proteinúria: a vizeletben kimutatható fehérje nem a vérplazmából származnak, hanem a húgyutak gyulladásakor jelen levő fehér- és vörösvérsejtekből
• ortostatikus proteinúria: megerőltetés után jelentkezik, fektetésre eltűnik, a normálisnál kisebb molekulatömegű fehérje, amely daganatos megbetegedés következménye az ép glomeruluson is átjut, és a vizeletben kimutatható.
• pyuria, gennyvizelés a húgyutak gyulladásos betegségeiben észlelhető. A vesetuberkulózisban is masszív piúria lehet, azonban ilyenkor gennykeltőket nem találunk. A gennyvizelés a fokozott fehérvérsejt ürítés mutatója.
• hematuria, vérvizelés, amelynek két formáját különböztetjük meg, lehet makroszkópos (a vér szabad szemmel látható) és mikroszkópos (csak a vizeletüledékben mutatható ki).
• bakteriuria, a vizelet baktériumtenyésztése kimutatja, milyen baktérium található a vizeletben és ez a baktérium milyen antibiotikumra érzékeny, tehát, milyen antibiotikumot kapjon a beteg.
• vizeletüledék mikroszkópos vizsgálat, normálisan az üledékben 1-3 fvs-et, amorf szemcsét, 1-2 vörösvérsejtet, hámsejteket, és hialincilindert (szénhidrátok nitrogéntartalmú származékát) található. Amennyiben a genny pozitív, akkor a fvs.-szám magasra emelkedik. Daganat, vesekő esetén sok a vörösvérsejt az üledékben. Szemcsés cilinder (henger) a vesebetegség biztos jele. A kristályoknak a vesekő pontos diagnózisa szempontjából van jelentősége.

A vizelet mikrobiológiai vizsgálata – vizelettenyésztés: Húgyúti fertőzés diagnosztizálására alkalmazott vizsgálat, amely során steril tartályba vett középsugaras vizeletmintából a vizeletben található baktériumok és gombák kimutatására és azonosítására szolgáló vizsgálat. A mintavételhez reggeli első vizelet a legalkalmasabb, ezért a mintavétel előtt 3 órával, amennyiben lehetséges a beteg ne ürítsen vizeletet!

A mintavétel menete:

1. A húgycsőnyílás környékének megtisztítása a vizelet környező baktériumokkal való szennyeződésének elkerülése céljából. Optimális esetben a beteg végezze el a tisztálkodását. Nőknél a kis és nagyajkakat széttárva, a húgycsőnyílástól a végbélnyílás felé, férfiaknál pedig a hímvessző végét le kell fertőtleníteni nyálkahártya fertőtlenítővel.
2. Végezzen középsugaras mintavételt.
3. A minta lehetőleg 2 órán belül kerüljön a laboratóriumba. Optimális, ha addig is +4 °C-on tároljuk a vizeletet, hogy a bőrről bekerült mikroorganizmusok ne szaporodjanak el, és ily módon ne hamisítsák meg a tenyésztés eredményét!

A vizelet mintavételi technikája állandó hólyag katéteres beteg esetében:

A mintavétel előtt zárja le egy szorítóval (kocher) a hólyag katétert.

A mintavételt zárt rendszerű technikával végezze, ezért készítsen elő vérvételi harangot, vékony mintavételi tűt (fekete vagy zöld színű), zárt rendszerű vizeletes kémcsövet. Végezzen higiénés kézfertőtlenítést és húzzon munkavédelmi kesztyűt. A leszorított katétert engedje fel egy pillanatra, hogy a katéterben lévő álló vizelet a katéterzsákba távozzon, majd ismét zárja el azt. Ezt követően a lezárás felett fertőtlenítse le a katétert és óvatosan szúrja bele a mintavételi tűt, amelynek végére a harang csatlakozik. Csatlakoztassa a haranghoz a vácuumcsövet ami megtelik a szükséges mennyiségű vizelettel. A mintavételi tű eltávolítása után ismét fertőtlenítse le a szúrás helyét, a katétert pedig engedje fel, hogy a többi vizelet a katéterzsákba távozzon. A mintát lássa el a szükséges betegazonosítókkal és gondoskodjon annak laborba juttatásáról.

A vér vizsgálata kiemelt jelentőségű a vesefunkció ellenőrzése és monitorozása, az anyagcsere állapot megítélése a vesebetegségek, neprotoxikus gyógyszerek és toxinok miatt. A vesefunkciós vizsgálatok elvégzése kiemelt jelentőségű minden kontrasztanyaggal tervezett radiológiai diagnosztikai vizsgálat tervezése előtt is.

• karbamidnitrogén (UK/ CN /BUN): normál értéke 1,4-6,8 mmol/l. A fehérje anyagcsere végterméket teljes egészében a vese választja ki, amely veseelégtelenségben felszaporodik.
• szérum kreatin (CK): normál értéke férfiaknál: 53-100 μmol/l, nőknél: 40-88 μmol/l
• ionogram: veseelégtelenség, folyadék-, elektrolit egyensúly, valamint a sav-bázis háztartás zavarai, esetén megváltozik a szérum elektrolit tartalma, főleg a Kalium (K): 3,5-5,0 mmol/l és a Nátrium (Na): 136-146 mmol/l emelkedésére kell ügyelni, mert életveszélyes állapotot idézhetnek elő.
• szérumfehérjék: Albumin (ALB) normál értéke: 38-51 g/l és az Összfehérje (TP) normál értéke: 66,0-87,0 g/l. A nefrózis szindrómában jelentős a szérum fehérjetartalmának csökkenése.
• Szérum koleszterinszint: Koleszterin (Chol) normál érték: 0,00-5,0 mmol/l, és a Triglicerid (TG) normál érték: 0,00-1,7 mmol/l. Nefrózis szindrómára jellemző a koleszterinszint emelkedése.
• Gyulladásos paraméterek: C-reaktív protein (CRP) normál érték0,0-5,0 mg/l és a Prokalcitonin (PCT) normál érték 0,00-0,50 ng/ml. Gyulladás esetén szintje rövid időn belül emelkedik, legkifejezettebb mértékben bakteriális fertőzésekben.
• Vérkép vizsgálata: Idült vesebetegségekben gyakori az anémia, a vese és a húgyutak gyulladásos betegségeiben a leukocitózis.
• Clearence: A plazmának az a mennyisége ml-ben számolva, melyet egy perc alatt megtisztít a vese egy bizonyos anyagtól. Megmutatja a glomerulus filtrátum mennyiségét. A kreatinin, melyet csak a glomerulusok szűrnek ki – kiválasztásában a tubulusoknak nincs szerepe.
• Artériás vérgáz vizsgálat: A vérgáz-analízis ebben az esetben a láz, sepsis, veseelégtelenség, tubuláris károsodás, mellékvesekéreg működészavara, elektrolitzavarok (hypo-és hyperkalaemia), hányással, hasmenéssel járó állapotok miatt lehet fontos.
• Hemokultúra vizsgálat a vérben lévő baktériumok és mikroszkópikus gombák kimutatására és azonosítására, amelynek célja a kórokozó jelenlétének kimutatása, azonosítása (identifikálása), az antibiotikum rezisztencia és érzékenység meghatározása mielőbbi hatásos és célzott antibiotikus vagy antifungicid terápia megkezdése érdekében.

Dr. Pápai Tibor Ph.D