Az utóbbi években a kórházak aneszteziológiai osztályai a műtőblokkokban kialakították a postoperatív ébredőket / őrzőt (Post anasthesia care unit- PACU), amelyek az altatás vagy egyéb érzéstelenítés mellett végzett invazív beavatkozást követően a beteg megfigyelésére és az azonnali szövődmények korai felismerésére és elhárítására szolgáló egység. Az egység kiemelt felszereltséggel és szakképzett személyzettel látja el feladatát. Feladata a műtét után az állapot szoros megfigyelése fenntartása, szövődmények megelőzése, kialakult károsodások gyógyítása. A postoperatív ébredő segíti a döntést abban, hogy a betegek igényelnek-e hosszabb átmeneti felügyeletet. Általában, 2-4 órát töltenek a betegek az ébredőben és ezt követően eldönthető a beteg állapotától függően, hogy a műtétes osztályra vagy intenzív osztályra helyezik a beteget.          

Az osztályra bocsájtási kritériumok megfigyelése és dokumentálása:

• Térben, időben tájékozott
• Stabil vitális paraméterek minimum 60 perce
• Súlyos szövődmény nélküli sebészi beavatkozás
• Hányinger, hányás megszűnése a fájdalom uralható
• A betegnek akadálymentes vizeletürítése van

A műtőből kihozott beteg átadását végzőnek (aneszteziológus) tájékoztatni kell a beteget átvevőt a beteg általános állapotáról, az elvégzett műtétről, aneszteziológiai beavatkozásról, a behelyezett drénekről, szondáról, katéterről és azok hozamáról. Közölni kell az alkalmazott folyadékterápiát, esetleges szövődmények meglétét, megkezdett fájdalomcsillapítást és a tervezett fájdalomcsillapítást. Kiterjesztett műtéteknél, labor kontrollokról. Ellenőrizni kell a betegek vitális paramétereit, oxigénszaturációt, bevitt és ürített folyadékmennyiséget. A fentiekben felsorolt információkat írásban az átadó lapon dokumentálni kell.

A korai postoperatív teendők:

• a beteg környezetének előkészítése
• a beteg fogadása a műtőből, szóbeli, írásbeli átadással (anesztézia jegyzőkönyv másolat és betegátadáshoz szükséges dokumentációk, pontos leírása a további teendőknek és megfigyelésnek)
• a beteg pozícionálása az állapot, a műtéti beavatkozás alapján
• a beteg szoros megfigyelést igényel, és magas szintű ellenőrzést kell tartani, amíg a beteg teljesen felébred
• monitorizálás, (RR, P, SpO₂, EtCO₂, éberség, ébredés, tudat, testhőmérséklet, kültakaró)
• a fájdalom és a fájdalomra utaló jelek megfigyelése, csillapítása
• az oxigénterápia az egyik legfontosabb eleme a posztoperatív ellátásnak, ezzel megelőzhetjük a hypoxaemiát, amely igen gyakori szövődmény lehet általános érzéstelenítés után
• műtét helyének megfigyelése (duzzanat, vérzés, fájdalom, kötés)
• a műtéti drainek megfigyelése, ürítése
• a vizeletürítés, székletürítés megfigyelése
• megfelelő folyadékpótlás
• szükség esetén a beteg melegítése
• bármilyen kóros tünetet észlelésekor, az orvost értesíteni kell, általa elrendelt teendőket megvalósítani
• nyugtalanság miatt fontos a biztonságos környezet kialakítása
• dokumentálás.

Drain gondozás

A sebfertőzés kialakulásának kockázata csökkenthető a sebüregben szabadon felgyülemlett váladékoknak (pl. vér, genny, elhalt sejtek, egyéb testnedvek) a testből való kivezetésével, mivel azok táptalajként szolgálnak a mikroorganizmusok szaporodásához. a csövek mentén ascendáló fertőzés jöhet létre, ezért, amint lehetséges, azonnal eltávolítandó!

A drénezés főbb típusai

Passzív drénezés: a passzív drénezés aktív szívás nélkül működik. A váladékot a sebüregbe helyezett tamponok, csíkok, csövecskék, gumikesztyűujj (Penrose-drain) vezetik el. Ezek az eszközök hajlamosak a sebből való kicsúszásra, ezért a lehetőség szerint a felszínen rögzíthetők.

Aktív drénezés Aktív drénezéskor a negatív nyomás (szívás) hatására távozik a sebüregben felgyülemlett váladék alacsonyabb (Polyvac) vagy erősebb (Redon) vákuumszívással.

A drénezés kapcsán tehát megkülönböztethető különféle drainek használata:

• Passzív (aktív szívás nélkül): csíkok, csövecskék, gumikesztyű ujj. Külön nyíláson át az üreg alján keresztül vezetve.
• Aktív (negatív nyomással): nyílt, félig zárt és zárt csőrendszerek.
• Félig zárt rendszer: az oldalnyílásokkal ellátott csövet külön nyíláson vezetik ki, és steril zsákkal látják el (Robinson drainage).
• Alacsony nyomású szívás: összenyomható harmonikapalack (Polyvac).
• Zárt rendszer erős vákuum szívással: Redon
• Speciális drain – posztoperatív vérmentés (PVM).

A drainek megfigyelése során fontos hogy a drain tartály lentebb legyen a sebnél, így megakadályozható a váladék visszafolyása. Minden esetben meg kell figyelni, a drain hozamát, a hozam intenzitását, a váladék színét, átláthatóságát, állagát/ sűrűségét, töredezettségét, a drain testüregi bemeneténél a sebkörnyéket. Figyeljen arra, hogy a drain cső soha ne törjön meg, a vákuum minden esetben megfelelő erősségű legyen. Törekedjünk arra, hogy a drain rendszert a lehető legkevesebb alkalommal nyissuk meg! Több drain esetén a tartályokat /drain zsákokat javasolt megszámozni és hozamukat is külön dokumentálni.

Posztoperatív szövődmények

Az anesztézia napjainkban biztonságos orvosi tevékenység lett, de a műtéti beavatkozásoknak még mindig vannak bizonyos betegekre nézve veszélyeztető rizikói. A posztoperatív szövődmények leggyakoribb előfordulása a sebészeti beavatkozásoknál igazolódott.

Műtét utáni láz 24 órán belül jelentkezve 80%-ban „normálisnak” tekinthető, 20%-ban fertőzésre utalhat. A fertőzéses eredete lehet „közösségi” amelyet a nem szelektív, jóindulatú kórházi törzsek okozzák. Lehetnek műtét alatti kontaminációk, műtéti terület, légutak, anesztézia, kanülök, katéter. A 24-48 óra körüli láz lehet tartós atelectasia, bakteriális pneumónia, aspirációs pneumónia, septicus thrombophlebitis következménye. A 72 óra utáni láz húgyúti infekció, sebgyógyulási zavar, anastomózis elégtelenség, hasüregi tályog miatt jelentkezhet.

Sebgyógyulási szövődmények lehetnek:

• Haematoma (anticoagulált, thrombocyta aggregációgátló kezelésben részesülő beteg, műtéti hypotensió), duzzanat, elszíneződés, vérzés, anaemia
• Seroma (zsírnecrozis, nyirokfolyás)
• Sebfertőzés: bakteriumok elszaporodása okozza
• Sebszétválás: dehiscentia, disruptio, eventeratio

Légzési szövődmények:

Ventilláció, perfusio, diffusio zavara. Leggyakrabban a mellkasi és hasi sebészetnél romlik a légzés.  A légzésfunkciót csökkentő faktorok lehetnek az általános anaesthesia, gépi lélegeztetés, postoperatív analgaesia, ezek csökkentik a köhögési reflexet, váladék kiköhögését, az időszakos mély légzést, amely kinyitja az összeesett alveolusokat. Az intraoperatív problémákból adódó légzési szövődmények a narcosis technikai hibái, narcosis okozta fertőzés, aspiratio, hosszú narcosis, gyomorszonda lehetnek. Leggyakoribb megjelenési formák, az atelektázia, aspiráció, posztoperatív pneumónia, pleurális folyadékgyűlem, tüdőembólia, tüdőoedema, ARDS (akut léguti distressz szindróma).

Szív és érrendszeri szövődmények:

Heveny keringési elégtelenség, arrhytmiák, szívelégtelenség, postoperatív acut myocardiális infarktus, akut cardiális tüdőoedema, hypertóniás krízis, shock.

Vizelet kiválasztás szövődménye lehet a renális, prerenális és posztrenális, akut veseelégtelenség.

Homeostasis zavara dehydratio, hyperhydrátió, sav-bázis eltolódás lehet.

Haemostasis zavarai trombózis, embólia, vérzés lehetnek.

Hasűri szövődmények a drének szövődményei, idegentest, peritonitis, tályog lehetnek.

Gyomor és bélműködési szövődmény, ha a perisztaltika 24-48 órán belül nem tér vissza. A vastagbélnél 48 óra után postoperatív ileus, gyomoratónia, gyomorparalysis, gyomortágulat alakulhat ki.

Neurológiai szövődmény lehet a laesio, ischémia, perifériás idegek sérülései, tartós tudatzavar, convulsio (epilepsia), pszichózis, delírium.

Metabolikus szövődmény az acidózis és alkalózis kialakulása.

Bizonyos szövődmények elkerülhetetlenek pl. (sürgős műtétek – előkészítés hiánya, a betegség típusa és stádiuma, a beteg alapbetegsége – állapota) miatt.

A postoperatív szak rendkívül komplex megfigyelői, észlelői, szükség esetén beavatkozási és ápolói kompetenciákat igényel. A biztonságos betegellátás céljából kiemelt jelentőségű a korszerű monitorrendszereken túl az ápoló jelenléte, nem csak a nem monitorozható paraméterek követése céljából, ha nem a beteg pszichés vezetése, nyugtatása is kiemelt fontosságú ezekben az állapotokban.

Dr. Pápai Tibor