A betegellátás valamennyi területén mindennapos beavatkozásként végzünk laboratóriumi vizsgálatokat. A megkezdett általános diagnosztikát, (anamnézis, fizikális vizsgálatok, egyszerű eszközös vizsgálatok) gyakran kibővítjük az élő szervezetből nyerhető minták (vér, vizelet, köpet, széklet, sebváladék, punktátum stb.) in vitro analízisével. A laboratóriumi vizsgálatok célja, hogy segítse az ellátókat korai és lehető legpontosabb diagnózis felállításában, gyors döntéshozatalban és az alkalmazott terápia, valamint a beteg állapotának követésében.

A betegellátásban kiemelt jelentőségű lehet a gyors eredményszolgáltatás, ezért bizonyos laboreredmények vonatkozásában törekedni kell a turn-around-time (TAT), a minta laborba érkezése és a leletkiadás közötti idő minimalizálására. A TAT szerint a laboratóriumban végzett vizsgálatok alapján elkülönítünk életveszélyes vizsgálatot (TAT: max. 30 perc), sürgős vizsgálatot (TAT: max. 60 perc), soron kívüli vizsgálatot (TAT: max. 180 perc) és rutin vizsgálatot (TAT: általában 6-8 óra). Napjainkban a technika fejlődésének köszönhetően bizonyos laborvizsgálatok (pl. kardiológiai markerek, vérgázok, vércukor, ionok, haemostasis, haematológiai és toxicológiai tesztek) az ellátó osztályokon rendszeresített POCT- Point Of Care Testing labordiagnosztikai eszközökön elvégezve akár 15 percre is csökkentheti a TAT időt. (A POCT rendszerről egy későbbi Tankórtermi tananyagban olvashat!)

A labordiagnosztikai munkafolyamatot három fázisra osztjuk fel:

• Az első fázis a preanalitikai szakasz, amely során az orvos megtervezi és elrendeli a szükséges vizsgálatokat. Az érvényes kompetencia rendelet alapján a gyakorló ápoló vagy az ápoló végzettségű szakember előkészíti a mintavételhez szükséges eszközöket, majd elvégzi a beteg azonosítását követően a beteg pszichés és szomatikus előkészítését, a mintavételt és a minta eljuttatását a laboratóriumba. A minta laboratóriumba érkezését követően egyeztetik a vizsgálatkérőt és a vizsgálati anyagokat, majd előkészítik a mintát vizsgálatra.
• A második fázis az analitikai szakasz, amikor a megfelelő minőségbiztosítási rendszerrel szabályozott méréseket végzik el. A harmadik fázisban a postanalitikai szakaszban történik az eredmények validálása, értékelése és az ellátó team vagy orvos felé való eljuttatása. A háromlépcsős folyamatból kiderül, hogy a laboratóriumi eredmények csak akkor lesznek megbízhatóak, ha a beteg azonosítása, előkészítése, a minta levétele és szállítása a szakmai szabályok pontos betartásával történik. A preanalitikai szakaszban a legnagyobb a hibalehetőség, hogy pontatlan, invalid eredmények szülessenek. Az eredményeket érintő hibák 60-70%-át ekkor követik el az ellátók, melynek téves diagnózis, helytelen terápia vagy a vizsgálat megismétlése miatt terápiás időablak túllépés lehet a következménye!

Az egyébként orvosi kompetenciába tartozó labordiagnosztikai vizsgálatok elrendelése a sürgősségi ellátás jellemzői és a munkaszervezés specialitásai miatt gyakran átdelegálódik szakápolói kompetenciába. A rutin vizsgálatok elrendelésén túl természetesen az ápolói kompetenciába tartozó mintavételi eljárások szabályos kivitelezése a leggyakoribb feladat, ezért kiemelt jelentőségű ezen beavatkozások képesség szintű elsajátítása minden ápoló számára. Az akut ellátásban dolgozó ápolóknak a korai felismerés, észlelés és beavatkozás filozófiája alapján értékelniük és a beteg állapotához valamint a kórkép dinamikájához értelmezniük kell a laboreredményeket, mely alapján el kell kezdeni a kompetencia szintű azonnali beavatkozásokat (pl. oxigén terápia megkezdése, folyadékpótlás indítása), illetve tájékoztatni a kezelő orvost a laboreredményekről.

Az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről, a Magyar Egészségügyi Ellátási Standardok (MEES) és az érvényes szakmai ajánlások szabályozzák a betegellátással, sürgősségi ellátással kapcsolatos jogi és etikai és szakmai vonatkozásokat, ezért a laboratóriumi vizsgálatok elrendelése, kivitelezése és az adatok kezelése során is be kell tartani azokat. Ilyen lehet az önrendelkezéshez való jog, az ellátás visszautasításának joga, az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga, az orvosi titoktartáshoz való jog, a MEES-ben leírt diagnosztikus terv ismertetésének és a beteg általi elfogadásnak ténye. Természetesen a kritikus állapotú beteg ellátása során ezek a szabályozások a beteg érdekében megfelelő jogi keretek között módosulhatnak.

A laboratóriumi vizsgálatok érvényessége szempontjából fontos a beteg pszichés és szomatikus előkészítése.

A beteg pszichés előkészítése a legegyszerűbb mintavételi eljárás során is fontos, de kiemelt jelentőséggel kezelendő azokban az esetekben is, amikor a mintavétel a beteg számára fájdalommal, kellemetlenséggel és magas rizikóval járhat. Ilyen lehet az artéria punkciója vagy kanülálása, vizelet mintavétel katéterezéssel és a különböző testüregi váladékok punkcióval történő mintavétele, mint a lumbal punkció, has- vagy mellkas csapolás, tályogok, ízületek punkciója. Ezeknél a beavatkozásoknál fontos megnyerni a beteg együttműködését. A kompetencia határok betartásával a kezelőorvosnak és a felelős ápolónak tájékoztatni kell a beteget a mintavételről, annak jelentőségéről, menetéről, a beteg együttműködési feladatairól, a várható eredményről, esetlegesen más vizsgálati lehetőségekről, illetve a mintavétel elmaradásának következményeiről. A beteg szomatikus előkészítése már elsősorban ápolói feladat. Bár a sürgősségi ellátásban gyakran kénytelenek vagyunk eltekinteni az egyes vizsgálatok előkészítési specialitásaitól (pl. éhgyomri vérvétel), még is törekedjünk arra, hogy a beteg állapota és a kórkép jellemzői alapján a lehető legpontosabb előkészítést alkalmazzuk, mert nagyon sok tényező befolyásolja a laboratóriumi vizsgálatok validitását.

A leggyakoribb befolyásoló tényezők lehetnek:

• táplálkozás: optimálisan éhgyomri, azaz 12 órás táplálékmegvonást követően javasolt a vércukor, lipidek, vas, B₁₂ vitamin, folsav, inzulin meghatározása. Az étkezést követően eltérő eredményeket kapunk az éhgyomri mintavételhez képest a bilirubin, összfehérje, húgysav, kálium, Triglicerid, alkalikus foszfatáz vizsgálata során. Koffein tartalmú italok fogyasztása szintén befolyásolhatják az eredményeket. Az alkoholfogyasztás a májfunkciós értékeket (GOT, GammaGT) befolyásolja.
• a mintavétel időpontja: a kreatinin esti értéke akár 130%-a is lehet a reggeli értéknek. A triglicerid, karbamid, hematokrit értéke délután magasabb. A fehérvérsejt és lymphocyta szám hajnalban a legmagasabb. A bilirubin értéke éjszakai éhezést követően emelkedett.
• a beteg testedzése: a rendszeres testedzés a karbamid és HDL-koleszterint emeli. Kimerítő edzést követően a laktát, CK (MB), GOT, GPT LDH, kreatinin, húgysav emelkedett, a vas, albumin, nátrium csökkent.
• a beteg kora: referencia tartománybeli különbségek lehetnek az egyes életkorokban leggyakrabban a CK, haemoglobin és alkalikus foszfatáz értékei között.
• a beteg pozicionálása: A szomatikus előkészítés részét képezi a beteg megfelelő pozicionálása, a behatolás területének előkészítése (tisztítás, szőrtelenítés, fertőtlenítés stb.) ezek a testüregi punkciók kivitelezése során kiemelt jelentőségű feladatok.

A sikeres mintavétel további feltétele a megfelelő eszközös előkészítés és szabályos mintavétel.

A preanalitikai fázisban a mintavételt végző ápolónak az alábbi feladatokat kell elvégeznie: 

1. a beteg tájékoztatása a tervezett vizsgálatokról, időpontjukról
2. a mintavételi környezet és eszközök előkészítése az elrendelt vizsgálatok alapján.
3. a beteg azonosítása a vizsgálatkérő lap alapján, a beteg azonosítás minden esetben a mintavételt végző feladata! Eszméletlen, zavart tudatú beteg esetén a betegazonosító karszalag alkalmazása kötelező!
4. a mintát legalább 2 azonosítóval (név, TAJ szám, esetleg születési idő) kell ellátni mintavétel előtt. Fontos, hogy kézírás esetén nyomtatott betűkkel írjon, ha előrenyomtatott etikettet használ, azon minden adat jól látszódjon.
5. mintavétel: a vérnyerést végezhetjük közvetlen tűszúrásos vénapunkcióval (megfelelő méretű vérvételi tűvel és haranggal, gyermekek esetében esetleg szárnyas tűvel), vagy a már a szervezetbe bevezetett vérnyerésére is alkalmas eszközből, mint perifériás vénakanül, amelyből csak a behelyezés követően javasolt vérmintát venni, vagy különböző típusú centrális vénakanülből, Port a cath kanülből. Fontos, hogy a kanülből történő mintavétel opcióját mindig egyeztessük a beteg kezelőorvosával! A vénás vérmintavétel valamennyi módjánál be kell tartani a higiénés, munka-, baleset-, és környezetvédelmi szabályokat, ezért törekedjünk a biztonsági szúróeszközökkel végzett zárt rendszerű vérvételi technika alkalmazására. A tűszúrásos zárt vérvételi rendszer egy biztonsági szeleppel ellátott kétvégű tűből, harangból és az egyes vizsgálatoknak megfelelően előkészített anyagokat és meghatározott mértékű vákuumot tartalmazó steril csőből állnak. Mintavételre alkalmas kanül esetén természetesen a rendszernek nem része a kétvégű tű, csak a kanülhöz csatlakoztatható mintavételi harang és a szükséges kémcső. A különböző laboratóriumi vizsgálatokhoz a minta analitikai kivitelezésének specialitásai miatt eltérő tulajdonságú (pl. a minta mennyisége, alvadás gátlása stb.) csöveket használnak. A gyártók minden csövet különböző színű kupakkal látnak el az egyszerűbb használhatóság céljából.
6. A mintavétel során figyelni kell a csövek sorrendjére és a szükséges cső forgatásra!
7. A minta eljuttatása a laborba, figyelembe véve a minta tárolásának és szállításának specialitásait!

Dr. Pápai Tibor